A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1891. június

ugy nyilatkoztak, Hogy hivatásuk színvonalán állanak, erkölcsi tekintetben hasznos példaadói a gyülekezeteknek. E jelentések alapján, melyeket egyház vizsgálat alkalmával vettem : azt kell tudomására hozni az egyházmegyei közgyűlésnek, hogy az egyházi életnek mezeje, a munkások által szépen műveltetik Az arcz pirossága, sokszor a testet emésztő betegség által előidézett élet fogyasztó láz nyilatkozata. Nem lesz haszontalan munka egyháztársadalmi életünk fölött mélyebben betekintő vizsgálatot tenni. Mi lehet az oka annak, hogy a lelkész körök életképes alapon nem szervezkedhetnek ? . . . Mi lehet az oka annak, hogy a lelkész és tanitó, egy egyházban, nem egy czél elérésére törekvő, hanem egymás munkáját ellensúlyozni, sokszor megsemmisiteni igyekező erőkül tekintik magukat ? Mi lehet az oka annak, hogy igen sok egyházban az elöljáróság és lelkész és tanitó ugy állanak egymással szemben mind kettő az egy; vagy egy a kettő ellen ? Mi lehet az oka annak, hogy nincs az egyházi elöljáróság iránt a kormányzottakban bizalom, mihelyt a lelkésszel együtt munkálja az egyház jövő boldogságát? vagy jelenben erősítését? és sokkal jobban szereti látni a gyülekezet, ha a lelkész és tanitó, vagy lelkész és elöljáróság között nincs teljes egyetértés. Ezek egyháztársadalmunk betegségei, melyek abból származnak, hogy nincs az egyházban az életnek lelke: a szeretet, hogy a szeretetlenségből származó irigység, rágalom, gyanú, méltatlan bántalom, mindig kész szállásokra talál azok keblében, kikre nézve azt mondta Jézus: »ti vagytok a világ világosságai; ti vagytok a földnek savai.« Másik forrása e betegségnek az erkölcsi erő hiánya, mely miatt ha látja is a jót, mind Pál apostol mondja, a togokbani erőtlenség miatt követi a rosszat, ha tudja is, hogy nem volna szabad az Isten ügyét, az emberek előtti kedvesség miatt elhanyagolni, vagy megrontani: a világ széles ösvényén járókkal szemben nincs erő a megállásra, távol van a szent lélek gyámolító ereje. A lelkészekben egymás iránt több szeretetnek kellene nyilvánulni, nagyobb összetartásnak kellene lenni a lelkésztestvérek között; egyetértésnek kellene uralkodni azon testületben, melynek tagjait Jézus apostolokul hagyott a felállított országban: igy hathatnánk, mint az egyetemes egyháznak szervi részei, ennek öntudatos fejlődésére. Nem hallgathatom el, hogy az elmúlt évben, lelkészek által olyan hangon irott levelek intéztettek az espereshez, melyek sem törvény, sem felsőbbség iránti tiszteletről, sem egyházmegye iránti kötelem teljesitéséről, sem atyafiúi szeretetről egyáltalában nem tanúskodnak. Kérem a lelkész testvéreket, mindig tartsák szemük előtt