A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1889. november, 1890. március
11 Ez az oka annak, hogy a köztársasági parlamenti igazgatási rendszer nem ér el oly eredményeket, melyeket tőle várnánk és óhajtanánk; ez az oka annak, hogy a parlamenti rendszer fölött az emberek gyarlóságai miatt pálczát szoktak törni. A magyar ev. ref. egyházkormány rendszereiben ne keressük az eredménytelenség okát, hanem a rendszer embereiben, én rövid kormányzati időmben e tapasztalatot szereztem. Egyházmegyénkben a lelkészi kar tagjai közt igen sokan vannak, kik tevőleges részt nem vesznek, nemcsak az egyházmegye, hanem az egyház kormányzásában se. — engedik folyni — nézvén sima tükrét, nézvén néha szennyes hullámait, szokott medrében az események folyamát, holott volna erejük egyenesebb, jobb mederbe vezetni, volna tehetségük korlátozni sokszor romboló hatalmát. Testvérek között szei etetnek, őszinteségnek kell uralkodni ; mint lelkész testvére egyházmegyénk területén munkálkodó ur szolgáinak kérvekérlek ne legyen közöttetek egy hűtlen szolga se, ki a rábízott talentumot elássa, kezeskedjünk szellemileg mindnyájan! legyünk bár egy vagy öt talentummal megajándékozott szolgák, mert idvezitőnk nekünk mondá: »Ingyen vettétek, ingyen adjátok.« Egyház és iskola! egy gyöknek két hajtása; egyiknek tengése senyvedő állapota a másiknak. Lelkész és tanitó ! testvér vezetői a nyájnak, együtt egy czélért kell munkálkodni, vállvetve kell emelni a közterhet, hogy egyházunk kormányzata a nép boldogságának alapot vethessen. Tapasztalatom szerint sok helyen ellentétes irányban munkálkodó erők a lelkész és tanitó ; nem csuda, ha az emberek gyarlósága miatt a rendszer kárhoztatása hallatszik az ajkakról. Népünk szellemi emelkedettsége nincs oly fokon, mely lehetővé tenné a kormányzat könnyű mozgását, biztos irányát; mert sok egyházban hivatásának tekinti az elöljáróság a lelkész és tanitó munkája ellen küzdelmet támasztani; ugy véli kötelességét teljesíteni, ha a közrend érdekében hozott törvények iránt ellenszegülésre példát állit, küzdő tábort állithat ellenségül a közjólét várát őrző és erősítő seregnek. Ha mindez másként volna, a Kálvin szerinti egyház szervezet mintaképe volna minden egyház szervezetnek; sőt mintája lehetne a leghatalmasabb államalkotásnak is. Mutassuk meg a világnak, szeretve tisztelt atyafiak, hogy tudunk épiteni a jól letett alapra; mutassuk meg, hogy egyház szervezetünk a kormányzati rendszerek közt, m'nt az emberi méltósággal legegyezőbb, legalkalmasabb a társadalom boldogságának előmozdítására, a felvilágosítás siettetésére. 1*
