A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1888. augusztus

— 11 lamsegély összeget, mint a mult évre nyert; felhasználására azonban tágabb kör engedtetett, mint a mult évben. A közgyűlés feladata lesz felhasználása felett határozni. Egyszersmiudenkorrai segélyül is ez évre is 40000 frrtot tett folyóvá a költségvetés a mi ezúttal is más tanodák fölemelésére van preliminálva a ministerium által. Nem véli egyházmegyénk az ekerületi gyűlés alkalmával főgondnok és ministerelnök és pénzügyminister ő excellentiáját elnökei és egyházmegyei képviselői, mint küldöttség utján megkeresendőnek, hogy a ft konvent által ajánlólag fölterjesztett kérelmünkben kimutatott sürgős szükséglet fedezésére főgymnasiumunk is mielőbb vétetnék föl az egyszersmiudenkorrai segélyosztalék megnyerhetésre. En nem mulasztottam el ez évben sem felfrissíteni az intéző férfiak figyelmét és jóakaratát gymuásiumunk iránt s meggyőződtem, hogy a jóakarat nem is hiányzik, de a „kérjetek és megadatik" evangelium életelv nem feledése tán mégis kívánatos. Közpénztárainkat ez évben is megvizsgáltam; az emegyeit csak magam, a főgymuasiumit elnöktársammal együtt s mindeniket rendben találtam. Kérem a tavaszi gyűlés helyének meghatározását. S ezzel befejezve esperesi és egyházlátogatási jelentésemet és befejezve véglegesen; most már csak az volna hátra, hogy bevett szokás szerint reassumáljam 10 évi esperesi működésem eredményét, az emegyei kormányzat organizálása, a népiskolaügy és az egyházi élet és tevékenység fejlődése, a nagyfontosságú horvátslavou missio ügy megszilárdítása és a csurgói főgymnasiumuak a kor színvonalára emelése tárgyában. De miután nyomatott és közkézen forgó jkveink azoknak, akik akár a jelenben érdeklödnek, akár a jövőben fognak érdeklődni emegyénk művelődéstörténete iránt, részletesen és hiven feltárják a kormányzatom alatt lefolyt 10 év törekvéseit, küzdelmeit és eseményeit, különben is terjedt jelentésemet feleslegesen nem akarván hoszabbá tenni: zárom jelentésemet azzal, hogy Isten áldását kérjem egyházmegyénkre, melynek itt a magyar haza határszélén nagy és szent hivatást kell betölteni, de a mit csak öszszetartással, erőinek nem egymás elleni küzdelemben kimerítése, hanem minden személyi ambicziónak — minden mellékérdeknek félretétele mellett 8 a szenvedélyeknek leküzdésével lehet és kell kivívni: hogy az ur áldását kérjem szivünkhöz forrt szent intézményeinkre, iskoláinkra, melyek az uj nemzedék értelmi erejét, —