A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1885. április

Mely alkalommal: A közisteni tisztelet után esperes ur a tanácskozás helyéül kitűzött helyiségben, a kadarkuti hitrokon gyülekezet templomában a gyűlésre egybegyűlt tagokat üdvözölvén, a tanácskozást megnyitotta. 1. Olvastatott esperes urnák elnöki s egyházlátogatási következő jelentése : Nagytiszteletü s tekintetes egyházmegyei közgyűlés! Szabályaink szerint első teendő, hogy mint ezen egyházmegye esperese, számot adjak azon 8 hónap alatt általam esperesileg végzettekről, mely az 1884. aug. era. gyűléstől idáig eltelt fölöttünk. Előterjesztésemet tárgyszerűen csoportositandom. Az aug. közgyűlés jegyzőkönyvét kinyomatván, minden egy • házi és világi tisztviselőknek, a kerületi elnökség, társegyházmegyék és a velünk csereviszonyban levő egyházmegyéknek ; a vonatkozó jkönyvi pontokat pedig külön is az illetőknek megküldöttem s foganatosításuk tárgyában intézkedtem. A kormányzati Ugye eben szétküldöttem a mult gyűlés óta 1120. levelet, VII. db. körlevelet, beérkezett 422 darab ügyirat, melyek közül 321 elnöki, 100 közgyűlési, 1 törvényszéki. Folyó hó 8-án Kaposvárott tartott konsi&toriális ülésen pedig a régtől függőben vagy folyamatban volt törvényszéki ügyek intéztettek. Körülményeim megengedték, hogy főt. Szász Karoly dunamelléki püspök urnák okt. tartott ünnepélyes beiktatására nt. Sztics Mihály úrral megjelenve, kerületünket és egyházmegyénket főt. kerületi elnökségünk s számos kerületiinkbeli vezérférfiak körében képviselhettem, s ezáltal a prot. egyházi közösség melegséget és •világosságot árasztani hivatott szent tüzéhez egy szikrával, talán egyházmegyénkre is visszahatóan járulhattam. Nov. 17—24. Budapesten az egyetemes konventben voltam jelen s működtem ott azon számos, nagy horderejű s messzeható jelentőségű kérdésekben, melyek az ülésben fenforogtak. A mult em. közgyűlés óta halál okozta veszteségek sújtották egyházmegyénket. Csendes halál karjaiba szenderült okt. 30. egy hosszura terjedt élet után Sarlós György patai lelkész: fiatal koráu a nyájas barátságnak, gyönyörű csengő hangjával, templomi és összhangzatos énekléseinknek egyik kitűnősége.