A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1884. augusztus
146. Olvastatott esperes urnák elnöki esperesi jelentése : Mélyen tisztelt közgyűlés ! Egyházmegyénk f. évi tavaszi gyűlésétől idáig eltelt 4 hó alatt, esperesileg végzett jelentősebb ügyekről s egyházmegyei életünk egyéb nevezetesebb mozzanatairól számot adandó, a következő jelentésemet teszem le a közgyűlés asztalára. A közgyűlés jegyzőkönyvei kinyomatván, azok példányait a gyülekezeteknek, ugy a tiszteletpéldányokat az illetőknek kiosztván, az azokban jelzett határozatok foganatosítására az illetőket felhívtam ; maid látva, hogy a felhívásnak alig van sikere, különkülön is megkerestem, sőt meg is siirgöltem mindazokat, akik a múlt, vagy előző gyűlésekből kiküldetést, megbízást stb. nyertek teendőik teljesítésére : s ha mégis nem egy jelentékeny és sürgős ügyünk elintézést nem nyerhetett, oka abban rejlik, ami ellen oly sokszor harczoltam már, hiában vágván a levegőt! . . . . s mely bajjal szemben újra is nincs más gyógyszerünk, mint ismét és ismét a kötelességérzet felköltésére s fokozására apellálni. A kormányzati ügyekben szétküldöttem a mult gyűlés óta 569. levelet és XI. körlevelet ; s beérkezett 223. drb, ügyirat, melyek közül 166. drb elnöki, 56 drb. közgyűlési, 1 drb. törvényszéki elintézést igényel. Egyházi életünk nevezetesebb mozzanatai közé tartozik felemlítése annak, hogy egyházmegyénknek sikerült, az alakuló kaposvári egyház meghívása folytán, a főt. egyházkerületi f. évi közgyűlést kebelében Kaposvárott üdvözölhetni. Egyházmegyénk 1802. óta nem látta a kerületi gyűlést kebelében ; nem tehát a jelen nemzedék : a melegen érző protestáns szívnek fel kelle tehát hevülnie a látományon, midőn egyházkerületünk vezérfiait, a Kárpátok aljáról, az ország nyugoti határszéléről s a fővárosból seregelni szemlélhette ; az öntudatos protestáns szívnek meg kellett dobbannia, midőn kerületünk külfény és igény nélkül, apostoli egyszerűségben megjelent főpásztorát, a 1 9/ 2 0-ik részben más felekezetüekből álló megyei székvárosban s az ország kormányzatában is nagy nevet kivívott főgondnokát, a megyén átvonuló útjában s megyénk fővárosában oly ünnepélyességgel látta fogadtatni, minőt Kaposvár még soha, s kerületi közgyűlésünk is alig látott s aminél csak a szives fogadtatás vendégszerető melege volt nagyobb s becses vendégeinknek a fogadtatással való általános megelégedésük volt teljesebb ; valamennyien a legkedvesebb emlékkel s visszavágyólag távozván körünkből, magukkal vive pro
