A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1884. április

4 törvény szigora, hanem saját protestáns egyházi öntudatunk, emelkedettségünk, érettségünk, önként hozza meg az oltárra az áldozatot : Alsok-Sarkad, Alsó-Segesd, Aszaló, Balhás, Csoknya, Csurgó, Galambok, Nagy-Kanizsa, Hedrahely, Alsó-Visnye, Hei cse, H.. Szt.-György, Inke, Kisasszond, Kis Bajom, Kaposvár, M.-Egres, M. Szomajom, Ns Déd, N.-Kisfalud, Orczi Szabás, Szenna. Sz.-Benedek, Szob, Zs. Kisfalud, Jád gyülekezeteink megértették, a kor into szavát, a'áirtak. H.-Sz.-György volt az első 62 frt 80 krral, Csurgó 82 írttal, Nagykanizsán lakó néhány hitrokonunk 58 frttal, Csépán József ur 10 frt, Csépáu Autal ur 6 frt évi adománynyal be is folyt a pénztárba, fel is küldetett a központiba, mintegy 6Ö0 frt. A jelen közgyűlésnek vált most már tisztévé a törvény végrehajtásáról. a vonakodó gyülekezetekkel szemben, bizottságok kiküldésével intézkedni. Egyházmegyénk számos éven át {ügyeinket buzgón szolgált egykori vil. tanácsbiráját, egyházi építkezéseink terveinek számos esetben alkotóját, feliilvizsgálóját, tek. Budáy István mérnök urat, kinek mindig készséges és ingyenes szolgálataiban, nem csekély része van annak, hogy egyházmegyénk gyülekezeteit oly sok derék iskola - épület, lelkészlak és templom diszesiti, fájdalom közelebb elvesztettük. Egy gyógyithatlan betegség megtörte lelki erejét s önmaga vetett határt közbecsiilésben állott életének. Egyházmegyénk tanítói karából pedig egy élete delén állott férfiút, Pecsét János orczii tanítót ragadta ki özvegye és kenyér nélkül maradt árvái rimánkodása daczára, a könyörtelen halál ; ellenben könyörülőnek mutatkozott az, a szép pályáján több mint 50 évet eredménynyel és elismeréssel átélt Strézsi György alsoki tanítóval szemben, a ki áthatva öregsége miatti munkaképtelensége tudatától, kán. visitakor önkényt jelentette ki nyugalomba lépő szándékát, a hálás gyülekezet pedig érdemei méltánylásául 300 frttal nyugdíjazni kész elhatározását Mielőtt a nekie mindig kedves, soha tehernek nem mutatkozott activitása teréről lelépett volna, hogy élőhalottnak ismerje el önmagát, megkönyörült rajta, örök nyugalomba helyezte őt — a halál. Fogadják az elhunytak részvétünket, különösen Buday István és Strézsi György uraknak, kik hivek voltak mind halálig, — hozza meg az egyházmegye is méltányló elismerését. A s. lelkész urakat következőleg helyeztem el: Szabó F. MUjfalu, Jóba J. ideigl. Viszló, Fehérvári Gy. Merenye, Bartalos V. Böhönye, Császár I. Gige, Nagy L. ideigl. Lábod, Janó I. Görgeteg, Horváth E. Al.-Segesd. Ragályi L, a csurgói gym. vall. ta-