A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1882. augusztus

- 3 — kapni, ha a daru vári és vidékebeliek fuvarozásaikkal s egyéb ajánlataikkal a még szükséges áldozatot meghozandják. Az áldozat egész lelkesedéssel ajánltatott meg. A több községben szétszórtakból alakult brekinszkai gyülekezet viszonyai is rendeztettek, a lelkészi közmunka miseriái megváltás utján eszközöltettek. A beköltözködés oly nagy, hogy Brekiszkán a templomot jelentékenyen nagyobbítani kelle s nagy ünnepeken mégis szűknek bizonyul. Fáncsik ur teljes ügybuzgalommal a nép ügyesbajos dolgaiban is atyáskodólag, a bezárt felekezeti iskolát, községi iskolai szüneteken és vasárnapokon helyettesítve működik, a miért viszont a nép őszinte szeretetével adózik nekie. Kívánatos azonban, hogy Jánosi szelid lélekkel s Péteri hevülettel a Páli tevékenység egyesülvén, a tanítói oklevelet s a horvát nyelv megtanulásával az ottani viszonyokba beilleszkedést megszerezze ; a mire már ismételve figyelmeztettem s igéretét birom. A ft. egyházkerület 14 évig fáradozott Sebestyén Lászlónak bálája jeléül, az uj missionárius lelkésznek pedig ösztönzésül a jövőre, az állami segélyből 40—40 frtot adományozott. En pedig azon meggyőződést szereztem, hogy a Slavon missiónak, miután a betelepülés mindinkább fokozódó s a betelepültek buzgósága nem hanyatló, jövője van, s ugy hiszem, hogy 1883. őszén, a csinos lelkészlak és diszes templom, fénylő tornyával, a Dráva és Száva közt is hirdetendi, a kezdeményező belső somogyi egyházmegye volt papiköre ez életrevaló eszméjének megtes esiilését, s a magyar protestantismus dicsőségét. Slavoniából haza jőve, a kerületi gyűlés vett igénybe, a hol t. segédgondnok elnöktársammal, s a két rendes leik. képviselővel együtt, ugy a kerület közügyeiben, mint speciális egyházmegyei érdekeink megvalósításában, kellő éberség, erély s kitartással nem sikere tlenül munkálkodtunk. A kerületi gyűlésről a Slavon missio s a csurgói gyrariásium érdekében Budapestre mentem; onnét visszajőve a jelen gyűlés teendőiben fáradoztam. Örömmel jelenthetem, mint egyházmegyei életünk egy neveze tes haladási m zzanatát, hogy az énekegylet immár, egészséges alapon megalakult. A gróf Somsich Imre ur ismeretes nagylelkűségéből, a n -atádi választó kerületbeli elemi iskolák közül, a mi egyliázmegyénkhez tartozó 22 elemi tanoda részére is ez évben esedékes összeget, t. Csépán József úrtól átvéve, az illetőknek megküldöttem. Egyházmegyénk lelkészi karát, ez év julius 14-én egy veszte1*