A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1882. április

— 3 Miként törekedtem a kerület bizalmának megfelelni a zsinaton ? akiknek volt alkalmuk figyelemmel kisérhetni a zsinat folyamát, eléggé tudják, hogy itt a kicsinyekben mint a nagyokban, folytonos éber figyelmet tanusitó kötelesség érzettel s meggyőződésem legjobb intentiói által vezérelve jártam el, s habár nem mindenben az óhajtottam sikerrel, de hogy nem is teljes eredmény nélkül, némi bizonyíték a domestika is, melyet Lónyai főgondnok. csak a kerületeken vélt meginditandónak, mig én a jelentkezett lelkesedés pillanatát felhasználatlanul eltűnni engedni tanácsosnak nem tartva, az aláírások azonnali megindítása mellett foglalva állást, az eredmény az én felfogásomat igazolta, annyira, hogy a mennyi tőkét a hazai ágost. evang. atyafiaknak, hason czélra 2 évtizeden át sikerült öszszehozni, ime annyit nálunk, 37000 frt, a pünkösti szentlélek működésének egy pillanata, alig 100 zsinati tag áldozatából megteremtett. Mély sajnálattal kell a zsinatra vonatkozólag fölemlítenem azon körülményt, hogy a zsinat csak a konventileg előkészített ügyeket kívánván felölelni, számos égető kérdés megoldását mellőzte és sietségében vagy kishitüségében érintetlenül hagyott egy az egész hazai prot, egyházat vitálisán érdeklő országos horderejű kérdést is, az alapok és alapítványok, illetve a vallási és iskolai országos alap kérdését, melyet akár T. István törvénye, akár 1. Lajos decretumából kiindulva, illetve I. Mátyás és II. Ulászló törvényeiből gyakorlatilag kifejlett azon alapelv szerint, hogy „a korona minden jog forrása" vizsgáljuk, akár az 1518-diki bácsi, akár az 1525-ki rákosi országgyül es az on intézkedése szempontjából mérlegeljük, mely szerint a főpapi javak javát, illetve a papi tizedet, a haza szükségei fedezésére lefoglalandóul rendelte ; akár az 1548. és 1550 ki org. gyűlések rendelkezései szempontjából bíráljunk, mely szerint azok az elpusztult egyházak, káptalanok és kolostorok vagyonáról, mint állami vagyonról rendelkeznek; akár M. Therézia királynak a magy. kir. helyt, tanácshoz 1773-ban intézett azon leiratából induljunk ki, melyszerint az az, eltörlött jezsuita rend birtokairól, mint az államra visszaszállottakról szól; akár II. Józsefnek ugyanezen javakra vonatkozó intézkedéseiről, mely szerint azok a vallási alapba beolvasztatni, de a helytartó tanács által kezeltetni rendeltettek: egy szóval, akár a jogelmélet, akár a kifejlett hazai jogviszonyok, akár annyi positiv törvény, kir. deeretum és történelmileg igazolt számtalan gyakorlat, az intercalaris jövedelmek feletti rendelkezés, vagy az 1848. XX, t. cz. szemüvegen át nézzük az ügyet, mindenkép más világításban áll az, mint Apponyi és Apáthy jelentéseikben a „jus patronatus" alapján a r. kath. egyház érdekében elhitetni akarják.