A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1879. március

- 5 Addig is, mig országos rendezésfluk létesülne, ezen csak néhány vonással ^eseteit eszmékben találom azon főbb teendőinket, melyeket tzem előtt kell tartanunk, hogy midőn megnehezül az idők viharos járása felettünk, megállhassunk, sőt újra is születhessünk. — Minden hatalom, mondja egy hírneves tudósunk, a mely erények által szereztetett ugyanazok által tartja is fenn magát; már pedig a magyar iprotestantispius,,az Önrendelkezési jog kiküzdése wellett, az áldozatok szülötte, oly áldozatoké, melyekhez hasonlókat alig mutathat fel .a protestáns világ más bivei.közt. Hajoljunk meg tehát mint egyesek,,a,testület akarata előtt s legyüpk egyházunknak áldozatkész fiai. Ezen alapigazságok nélkül, hiu minden erőlködésünk, reménytelen zsinattartásunk is. Tudom én, hogy mostoha pénzviszonyaink közt, gyakran lankad meg a szépen indult buzgalom,,de mi sem akadályoz abban, hogy amit nem bir erszényünk, élelmességgel, leleményességgel pótoljuk. Elég legyen itt csak jeleznem, a kivitelre nem eléggé ajánlható domestica, takarékmagtárak, s az egyházak javára teljesítendő közmunkák eszméit, s azt hiszem, hogy Istenben vetett bizodalmunk mellett, ezeknek életre hozásában álland az oly gyakran han goztatott belmissio is. Ámde ez irányelvek mellett, csekély az én egyes erőm segédgondnoki hivatalom helyes betöltésére, nem elég csupán az én jóakaratom, támogatásra is van szükségem. Számos gyülekezettel bíró egyházmegyénkben, eltekintve politikai életünk ziláltságától, melynek pártoskodásai nem eléggé rosszalható befolyást gyakoroltak egyházi életünkre is, annyi különböző, gyakran egymással ellenkező érdekek várnak kiegyenlítésre, hogy én nem mernék vállalkozni a nehéz feladatok teljesítésére, ha nem biztatna a remény, hogy mind azok istápolni fognak, kikben meg van a jó akarat, törvények iránti tisztelet s különösen tapasztalati bölcsesség. Tiszteletes lelkészi s tanítói kar! érdemes presbitériumai az egyházaknak! Nem szükség jeleznem azon fontos hivatást, mert önök azt tudni fogják, mert tudniok kell, melylyel szép, de gyakran terhes megbízatásuk jár. Önök kezébe van letéve egyházalkoímányunk alapja, s egyházunk jövője, különösen tanitó urak, az önök kezébe a népnevelési törvény szelleme szerint nemzetünk jövője is. Leljem én önöknek buzgó munkásságában hivatásszerű kötelességeik pontos teljesítésében, azon támaszt, melyre szükségem van diszes, de e nélkül terhes új hivatalom helyes betöltésénél, csak ez esetben biztathat a remény, hogy azon idő nem fog nyomtalanul eltűnni, melyet e helyen önök bizalmából az önök körében eltölthetni szerencsés leendők. 2