A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1878. augusztus

— 14 — lelkészek s a mi világba tnerültségünk, átai testvári érzetünk hiánya, hizonyitték leá, hogy nem értenek. Adjatok nekünk, magyar prot. egyházunk nagyjai! oly intézeteket, s belé nem kül akadémiákon járt, hanem hazai egyházi életünknek nagy egyetemén képzett eubjectiv vallásossággal biró, hitbuzgó oly tanárokat, akik lelkipásztorokat fognak nevelni a prot. egyháznak, mert a csak dogmanitikus irány, hitteljesség nélkül, a ke-* délyt is érintetlenül hagyó rideg formálni mellett, egymás kiadású s szintén csak élettelen katholicismusra vezet. k S amig eljő az az idő, amely még oly messze van, mint amily gyenge az én szavam e nagy ügyhöz, s amely ha eljő, sem adhat további önképzést nélkülözhető kész harczosokat: mi a b. somogyi egyh, m. lelkészi kara, a hazánkban először megalkotott, azonban tévutakon barangolt, annálfogva kifáradt, majd elaludt s máig csak^egy körben ébredező lelkészi köröket, ez életiskolákat, alakítsuk meg addig is és rendszerezzük. Hisz az iparosoktól kezdre, fel a tudomány legmagasabb régióiig, sőt a napszámosok mint a művész világ, solidaris csoportokban

f értekezleteket tartanak, hogy úgy szakbeli önképzésüket előmozdítsák, mint érdekeiket megvédjék: csak mi, kik világ világosságainak neveztetünk, zárkéznánk-e el, önfónyünk s melegünk költsön hatása elől? . . . holott érintkezés ós zswrlódás nélkül nincs meleg, nincs fény, se két tényező nélkül nincsen élet. Pedig nagy a hivatása a prot. lelkésznek, nem kevesebb és nem kisebb, mint felekezeties6Ógen felül emelkedve, egyenesen a Krisztus önfeláldozó szellemében, az emberiség savává olvasztani fel önmagát; annak fáklyájaként égni el. E nagy hivatásnak elszigetelten pedig nem, csak tömör hatásban felelhet meg teljesen,a prot* lelkészikar. S hogy minél inkább megfelelhessen, a separatistikus irányzat felhagyásával, aira kell törekednie, hogy a legközelebbi zsinaton, az egyházkerületek szükséges autonómiáját nem koczkáztató solidáritás, a prot. egyházkerületek s felekezetek közt, s ezáltal maga a magyar prot. egyházegyetem létre jöjjön. Hogy aztán mi, e bel. somogyi egyházmegye, mint az egésznek része, helyünket derekasan betölthessük, arra kell törekednünk, hogy a szellem világ egykori úttörőivel ugy, mint jelenlegi útmutatóival, folytonos érintkezésben^ nagy elméknek a. tudományt, a közéletet elébbvivő elmemüveikkel ismeretségbe jőve, a holtig tanuló jó pap czimét, — mint egyetemes papság, — megérdemeljük. Úgyde mi többnyire falun lakó, nagyrészt szerény jövedelemmel rendelkezhető, családos lelkipásztorok, sem könyvtárhoz nem juthatunk, sem önköltségünkön avagy csak szakkönyvtárt is nem állithatunk, minek következménye, hogy szellemi tüzünk