A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1877. március, 1877. április

- 5 — , tek. Bolyai Ödön úrral is bebizonyitandják. k tanitó ur pedig tagadván az izgatást csak anynyit ismer be, hogy a községi biró ellen több községi lakós felszólítására beadványt fogalmazott, de azontúl mitsem tett s következőleg nem izgatott. A küldöttség felolvasta a ns. dédi egyház több tagjának aláírásával fentjegyzett beadványt, melyben egy részről tanítójuk helyben maradását kirik, másrészről lelkész urat, nemkülönben a községi jegyzőt és birót különbféle vádakkal illetik. Mely beadványra a lelkész és a közjegyzö kijelentik, hogy az aláírók közül többen vannak, lik a vádleveleket sem nem ismerik, sem azt a^ nem irták. Mire is a küldöttség felszólította a jelenvoltakat: fentartják-e az ezen beadványban leirt vádakat ? A jelenvoltak miután tudomást szereztek arról, hogy a tanitó ur ellen beadott panaszlevélnek szerzője nem a lelkész, az őt illető vádat visszavonták. Felolvastatott továbbá a ns. dédi gyülekezet több tagja által febr. 22-dikéről beadott folyamodvány, melyben, miután ismételten kifejezik, hogy a ns. dédi zavarnak legfőbb oka a községi jegyző és nem a tanitó, kérik ez utóbbinak a gyülekezetbeni megmaradását, annál is inkább, mert a tanítót vádló levél aláírói közül a vádlevél tartalmát nem ismerték s most tudva a vádakat, azokat, mint nem létezőket, visszavonják, mit a vizsgáló bizottság előtt is kijelentettek volna, ha e tárgyban attól kikérdeztettek volna; de a küldöttség sem a presbitériumot, sem a megjelent népet ki nem hallgatta. Jégül felolvastatott tek. Maár László ur nyilatkozata, melyből kiderül, hogy Kuthi István ur a nevezett tek ur szolgabírói idejében, 1875. aug. 1-sőtöl 1876. nov. hó 1-sejéig, több izben bizonyságát adta annak, hogy nem annyira a népnevelési, mint inkább a néplázitást tűzte feladatául; hivatalos rendeletei teljesítését megtagadta s általa rendre utasíttatván, őt a sajtó utján népnevelőhöz nem illő kifakadásokkal illette; hogy pedig a községi jegyző, biró és elöljárók ellen izgatott, a marczali járás szolgabírói irodában mindazon mindenkor alaptalanoknak itélt, de a tanitó ur által szerkesztett beadványok bizonyítják. Tekintve, hogy a ns. dédi egyház presbitériuma a f. évi can. visitatió alkalmával semmi panaszt sem jelentett be a tanitó ur ellen, holott a vádlevél még ámult év nov. hóban fogalmazva van; tekintve, hogy a presbitérium első sorban volt volua illetékes az állítólag létező bajokat orvosolni, vagy ennek nem sikerülésével a vádat hivatalosan bejelenteni; de mert ép e körülmény bizonyítani látszik az egyenetlenség, a viszály létezését, jóllehet a felvett vizsgálati jegyzőkönyvből azt teljes alapossággal kideríteni s kellőleg bebizonyítani nem lehetett: a consistoriuin hogy ez ügyben Ítéletet hozhasson, ennek kimerítőbb megvizsgálására s ítélet tervjavaslat elkészítésére Csire István egyházi és Szabó Kálmán világi tanácsbirákat kiküldi, kiknek is kiadatván az összes okmányok, megbízatnak, hogy kiküldetésüket a í. évi marezius 20 dikán tartandó k. gyűlés előtt teljesítsék. 21*