A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1874. szeptember

— 26 által, megyénkkez áttett 13,977. sz. a. következő leiratát: „A tiltott fokú vérrokonsági és sógorsági esetekben egyes felek által kérelmezett házassági felmentvények iránt benyújtandó folyamodványok mellékleteinek a szabályszerű bélyegekkel ellátása körül az alaki szabályok megtartása mellett is, az által követtetik el gyakran vissza élés, hogy szegénységi bizonyitvány adatik oly egyéneknek is, kik korlátolt vagy talán épen csekély vagyoni állásuk dacára is, a teljes vagyontalanságot s minden biztos kereset vagy jövödelem hiányát feltételező szegénységi bizonyítványra igényt nem tarthatnak, s e kép a részökre mégis kiállított szegénységi bizonyitvány mellett, ugy kérvényöknek mint a mellékleteknek szabályszerű bélyegezése alol mentekké válnak. Altalános tapasztalat, hogy az állam érdekeinek kivált a bélyeg s egyébb illetékek beszolgáltatása körül, lelkiismeretlen hátra tétele s megrövidítése gyakran oly oldalról, honnan az legkevésbé volna várható, nem csak a ritka s kivételes esetek közé nem tartozik, sőt — mondhatni rendszeresen űzetik. Holott másfelöl tagadhatatlan s e hazábaD mindenki előtt köztudomásu, hogy az állam pénzügyeinek jelen helyzetiben kétszeresen kívánatos, hogy mindennemű jövödelmei rendszeresen befolyanak, s azokban egyesek által vagy azok javára a kincstár meg ne röviditessék. A fentebb jelzett, s több oldalról tett sajnos tapasztalat indit arra, hogy a házassági fölmentvények iránti kérvényekhez mellékelt szegénységi bizonyítványoknak az eddiginél gondosabb és szigorúbb kezelése s csupán a teljesen vagyontalanokra, vagy minden biztos kereset és jövödelem nélküliekre szorítása iránt célszerű intézkedést kezdeményezzen. Szükségesnek tartom e végből nagys. fölhívni, hogy a házassági fölmentvény iránt ezentúl benyújtandó kérvényekhez melléklendő s az illetőközségi elöljáróság által kiállított vagyoni és szegénységi bizonyítványoknak melyek a volt m. k. helytartóság e tárgyban kibocsátott s eddig érvényben álló szabályrendelete s ahozképesti szokás szerint, vagy minden hitelesiték nélkül, vagy csak az illető lelkész — s igy nem polgári és állami tisztviselő — hitelesítése mellett terjesztettek föl: ezentúl sz. k. és rendezett tanácsi városokban a polgármester egyébb községekben a járási szolgabíró hitelesítésével való ellátására utasítsák az illetőket. Miről m. k. belügyminister urat is oly felkéréssel értesítettem, hogy részéről az ország Ö3zves törvényhatóságait kellőleg utasítani, s általok a polgár mestereket és szolgabirákat az állam érdekeinek e részben is szigorú megóvására figyelmeztetni szíveskedjék. Budapest 1874. máj. 27-én miniszt. ur meghagyásából Janárki Gedeon államtitkár. Ezen már körözött ministeri rendelethez az alkalmazkodás elrendeltetik. 61.) Bemutattatott több kebelbeli e. házaknak u. m. Hencse, Brekrinska, Daruvár, Orczi, Yiszló, Hedrahely, Yisnye, Csököly, Csurgó és még Sebestyén László Brekinkskai lelkész urnák állam segély nyerhetése végett a ftiszt. e. kerületre fölterjeszteni kért folyamodványa.