A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

meg van nemzetünkre nézve. Ez a pusztító gyilkos kór mind fenyegetőbbé válik. A baranyai és somogyi egyke után hallunk a gömöri és barsi magyarság egykéjéről is. És ne tagadjuk, je* lentkezik az nálunk is. A magyarság szaporodási arányszáma éppen az utolsó évtizedben szállt alá ijesztően, ugyanakkor, amidőn a bennünket környező, sőt a közöttünk élő idegen fajú népek szaporodása, főleg a szlávoké ma is aránylag magas. Nem jó rá gondolni, mi történhetik, ha így folytatódik ez év* tizedeken át. A magam részéről szintén azok közé tartozom, akik aggódó lélekkel sokat foglalkoznak ezzel a súlyos kérdéssel. E helyen lehetetlen erről teljes részletességgel szólni. Keletkeze* sének okai bonyolultak, fejlődése vidékenként különböző. A segítség módjai és eszközei is nagyon különbözőek tehát és bármily könnyűnek és egyszerűnek képzelik azt némely a kér* déssel felületesen foglalkozó dilettánsok, a segítés és orvoslás a valóságban nagyon is nehéz. A családvédelmi intézkedések, a sokgyermekes szegény családok felkarolása nagyon helyes, szo* ciális, nemzetmentő és nemzetépítő szempontból, de sajnos, az egyke kiirtására nem elégséges, telepítéssel be lehet népesíteni kihalóban levő községeket, árvaházak áldozatkész létesítésével meg lehet menteni elnéptelenedett iskolákat, de az egyke halált* hozó káros gyökereit ezek nem irtják ki. Tisztában kell lenni azzal, hogv az egyke általában nem a szegénység, hanem a jobbmóduak betegsége; a jobb anyagi helyzet, illetőleg a jobb módra való törekvés, a magasabb igények kielégítése iránti vágy hozta azt létre legtöbb helyen és sajnos, a magasabb szellemi színvonal, a műveltség fejlődése csak elősegítette ezt. Itt kell tehát elsősorban keresni a segítséget és ott kell ennek a veszélyes rákfenének a kioperálásához hozzáfogni, ahol az legfenyegetőb* ben jelentkezik. Minden tényezőnek össze kell fognia az egyke elleni küzdelemben, egyháznak, társadalomnak, államnak egy* aránt ki kell vennie ebből a maga részét. Az egyház, elismer* jük, sokat tehet a hitélet fejlesztésével és erősítésével, azzal, hogy a hívekbe igyekszik bele nevelni annak tudatát, hogy ez a gyilkosságnál is szörnyűbb nemzetgyilkos bűn, amely a nemzet jövő létét, életét ássa alá és ennek belátható időn belül biztos halálát okozza. Meg is kell tennie minden tőle telhetőt, de mun* kája csak akkor érheti el a kellő eredményt, ha más oldalról is támogatásra talál. Lelkipásztorok és orvosok odaadó lelkes har* cosai lehetnek az egyke elleni küzdelemnek cs érhetnek el, mint