A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

— 5 — európai kultúra védelmében is, mint annak szélső védbástvája. Ma isméi önvédelmi harcot folytat a magyar. A művelt emberi* ség legszentebb érdekeit védő nemzetek oldalán fegyvert kellett fognia az istentagadás északi rémével szemben, amely pusztu* lássál fenyegetett mindent, ami előttünk szent, a Hazát, csalá* dot, a keresztyén hitet és európai kultúrát. És ebben a harcban ismét találkoznak és teljesen eggyé válnak a magyar nemzeti érdekek az európai érdekekkel, mert hiszen már mindenki tudja, hogy a bolsevizmus tervbe vett előretörésének első céljai között volt Magyarország megsemmisítése, amelyen át nyert volna magának további utat nyugat felé, hogy tehát valóban az önvé* delem parancsa adta kezünkbe a fegyvert, de azt is tudjuk, hogy a tengelyhatalmak győzelme nélkül nincs biztosítva létünk és nyugalmunk a Vörös rémmel szemben, hogy sorsunk fegyver* társaink sorsával a legszorosabban össze van forrva, akiknek viszont érdekük, hogy a veszélyt felőlünk is segítsenek elhárí* tani. A magyar katona most is hű maradt önmagához és hű maradt ősei hírnevéhez és a most folyó harcban a hősiességnek ismét olyan ragyogó példáit szolgáltatja, mint ezredéves tör* ténelmünk folyamán annyiszor, amely bámulattal és büszkeség* gel kell hogy eltöltsön bennünket. Hálát kell adnunk a jó Is* tennék, hogy a háború oly gyorsan távolodott el hazánk hatá* raitól és hogy onnan nagy távolságra idegen területen folyik és így annak közvetlen pusztításától meg vagyunk óva. Hálát adunk a Mindenhatónak, hogy eddig megsegítette hős katonáink fegy* vereit és hogy megengedte, hogy eddigi veszteségeink aránylag ne legyenek súlyosak, bár nekünk minden csepp magyar vér na* gyón drága és minden magyar élet kioltása pótolhatatlan vesz* teséget és gyászt jelent nemcsak a legközelebb állókra, de a nem* zet összeségére nézve is. Könyörögjünk a jó Istenhez, segítse, óvja továbbra is hős fiainkat, adja, hogy a gyilkos harc minél kevesebb áldozatot követeljen a mindnyájunk részére oly drága magyar életekből és adja, hogy a keresztyén hit, a magyar haza és az európai népek jövő boldogsága érdekében vívott élet* halál harcból mielőbb győzelmesen térhessenek vissza, maguk* kai hozva egy jobb és boldogabb békés jövő zálogát. Nekünk pedig, akik itthon vagyunk, nyugodt lélekkel, keresztyén tűre* lemmel és hazafias fegyelemmel kell állnunk azokat a nehézsé* geket, sőt nélkülözéseket, amelyek a háborús helyzettel elkerül*