A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május

— 21 — nácsbíró, a mezőörsi, padragi egyházak vil. képviselői, Kiss Károly győrszemerei h. lelkész. Közgyűlés a bejelentett távolmaradásokat tudomásul veszi és igazolja. 4. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére kiküldetnek elnökség, jegyzők, Kiss Zoltán és Ólé Sándor tanácsbíró. 5. Egyházmegyei gondnok a közgyűlést a következő beszéddel nyitja meg: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Mélyen tisztelt Vendégeink! Jelen közgyűlésünket egy ünnepélyes megemlékezéssel kell kezdenünk. Ez évben van 500 esztendeje annak, hogy úgy nemzeti, mint világtörténelmi viszonylatban legnagyobb uralkodónk, Mátyás király megszületett és 450 esztendeje, hogy nemzetünk elvesztette őt. Egyetlen uralkodónk alakja sem domborodik ki oly mértékben a világtörténelemben, mint az övé és a magyar történelemnek az ő nevéhez fűződő korszaka legismertebb az egyetemes történetírás előtt is. Belső nemzeti viszonylatban egyetlen uralkodónkról sem maradt fenn annyi emlék és hagyomány, mint őróla, legyenek ezek akár kétségtelen történeti tények megállapításai, akár csak mondák és legendák. Egyetlen uralkodónk nevét sem vette körül a nemzeti nimbusz olyan mértékben, akinek nészerűsége a halálát követő hosszú évszázadok alatt állandóan csak fokozódott. A róla való emlékezés a magyar történelem legfényesebben ragyogó korszakába vezet bennünket vissza, amelynek fénye és dicsősége elsősorban az ő nevéhez fűződik, de amely bőven áradt az akkori magyar birodalomra is. Az Anjouk nagyhatalmi uralmát követő zűrzavaros évtizedek után súlyos időkben vette át az uralkodást, amidőn egyrészt az elhatalmasodott oligarchia sanyargatta a népet és fenyegette az országot felbomlással, másrészt fenyegető külellenség vette azt körül minden oldalról. Valóban uralkodásra született egyéniségével erős kézzel ragadta meg a királyi hatalmat, a felbomolni készülő országban megteremtette az egységet, a széthúzó erőket egybekovácsolta, összeforrasztotta az egész nemzetet és újból biztosította a nagy hatalmi állást országának. A renaissance-kor emberének sokoldalúsága az ő kimagasló