A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május
Tartalomjegyzék
— XII. — sikerültebbnek, jobbnak mondható nem egy esetben, mint akár a revideált szöveg, akár egyéb újabb fordítások szövege. Midőn kegyelettel emlékezünk meg a nevezetes évfordulóról, s a biblia* fordító Károli Gáspárról, mély hálánkkal áldozunk Istennek a teljes Szentírás édes nyelvünkön kezünkbe adó nagy kegyel* méért. VIII. Változások a lelkészi karban. 42 évi hűséges szolgálat után 1940 április l*vel nyugalomba vonult Balla Dezső kupi lelkipásztor. Igazi pásztora volt a kupi és pápakovácsi gyüleke* zeteknek. Hiveivel jóban*rosszban osztozott, minden ügves*bajos dolgaikban készségesen eljárt. Nehéz anyagi viszonyok között lévő két kis gyülekezetét úgy gondozta, hogy soha anyagi nehéz* ségekkel nem küzdöttek, bár súlyos építkezési terheket is kel* lett vállalniok. Megvolt híveiben az áldozatkészség, egyházuk szeretete s erre a hű pásztor nevelte és vezérelte őket. A két gyülekezet újraépülése az ő nevéhez fűződik. Egyházmegyénk életében is érdemekben gazdag tevékenységet fejtett ki. Negyed* századon át tanácsbíró, gyámoldai elnök s gz utóbbi tisztében a válságos időkben összeroppant gyámoldának újraélesztője. Sokat dolgozott. Megfáradt. Eredmények tesznek tanúbizonyságot mel* lette. Legyen ránézve a nyugalom ideje hosszú, adjon neki fel* üdülést, békét és boldogságot. A nyugdíjazás folytán megüresedett kupi lelkészi állásra meghívás útján nagy szótöbbséggel Császár Lajos nagypiriti segédlelkészt választották meg. A választást Varjú Kálmán és társai mégis megfellebbezték. A fellebbezés bírósági eljárás alatt van. Talán mire közgyűlésünk ülésezik, ítélet is lesz hozható. A halál is aratott. Jakab János győrszemerei lelkipásztort hívta magához az Ür 1940 május 22*én, 60 éves korában. Teme* tésén a szolgálatot Győry Elemér egyházkerületi főjegyző úr, Gáti Samu s.*lelkész úr és én végeztük. Közelből s távolról sokan kísértük el utolsó földi útján. Lelkészi karunk is szép számban volt jelen. Kedves, jó és hű barát, a szerető pályatárs volt. De különösen szerette gyülekezetét. Sokat küzdött érte 35 éven át. Összetartani, a szétszórt csontokat is összegyűjteni s Isten ere* jével, lelkével megeleveníteni, a gyülekezet tekintélyét, jólétét, virágzását, lelki életét mind magasabbra emelni: ebben a munká* ban égett, emésztődött. Egyházmegyénknek 1917 óta tanácsbírája volt. E tisztében is értékesen szolgált mindenkor. Érdemeiről ke*
