A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

- 16 Ez a tervezet nagyon helyes és kétségkívül a kis egyházaknak kedvez. Meg kell itt említenem egy másik nagyon figyelemreméltó gondolatot is, amelyet egyházkerületünk egyik kitűnő munkása, Németh Károly keszthelyi lelkipásztor, egyházkerületi jegyző vetett fel, amely szerint az egyházközségek által viselendő fenntartói járulékot egészben, de legalább felerészben lélekszám arányában osztanák el az összes gyülekezetek között. Ez feltétlenül a leghelyesebben megfelelne az egymás terhét hordozzátok elvének. De kérdés, hogy mit szólnának ehhez az alföldi nagy gyülekezetek és az azok képviseletében a zsinaton ülő atyák. A lelkészi nyugdíjintézettel kapcsolatban most még újabb nehéz kérdések is merülnek fel, a visszatért területek lelkipásztorai nyugdíjügyének kérdése, akik nagy összegeket fizettek be évek hosszú során át a cseh államnak nyugdíjjárulék címén, amely befizetéseket most nincs kin követelni. Ez a kérdés csak az állam segítségével lesz rendezhető. A magyar reformátusság egyik legértékesebb kincsét képező debreceni kollégium 400 éves fennállásának emlékünnepe, miként tudjuk, ki volt tűzve a mult év novemberére. Egyházmegyénk is kimondotta, hogy azon magát képviselteti. A közbejött események miatt a nagyszabású, országosnak tervezett ünnepséget a folyó év tavaszára halasztották el, majd ennek újabb terminusa június végére lett megállapítva. Sajnos a külpolitikai viszonyok miatt azonban ez sem volt betartható, hanem most már bizonytalan időre lett a jubileumi ünnepség elhalasztva. A debreceni kollégium nemcsak a Tiszántúl reformátusságáé, hiszen patinás épületének homlokzatára az van kiírva, hogy épült a négy egyházkerület áldozatkészségéből. Méltó büszkeséggel tekintünk tehát mindnyájan erre az ősi intézményünkre. Ha a külső ünneplés el is maradt, lélekben mégis ünnepel az egész magyar reformátusság és ebben mi is. Kérjük a mindenhatót, adja, hogy életének 5-ik századába lépő ősi debreceni főiskolánk éljen és virágozzon hosszú hosszú évszázadokon keresztül az idők végtelenségéig és nevelje az újabb és újabb nemzedékeket Hazának és Egyháznak, teljesítve ez által nagy múltjához méltón nemzet és egyház építő hivatását. Nagyon sok szó esik mostanában a telepítés és általában a földreform kérdéséről. Foglalkoznak ezzel hivatottak és nem hivatottak egyaránt. Aktuálissá tette ezt különösen a kormány új javaslata, mely rövidesen a törvényhozás elé fog kerülni. A pár évvel ezelőtt a Darányi kormány alatt megalkotott törvény a telepítésre