A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

Éppen azért mély tisztelettel kéri egyházi főhatóságainkat, méltóztassanak erre is hivatkozással a magas kormánynál teljes súllyal eljárni arra nézve, hogy a lelkészi korpóptlék és az adócsökkentési segély 100o/o-ban valorizáltassék, vagy legalább a megnövekedett nyugdíjterhekkel emeltessék, — annyival is inkább, mert az 1898. évi XIV. tc. ll.§-a szerint a nyugdíj intézeti évi járulék a helyi lelkészi javadalomból levonandó kiadás és az egyházközségek adócsökkentési segélyének megállapításakor a lelkészi nyugdíjintézeti járulék az egyházközségek rendes (normál) terhének számíttatott a vonatkozó törvényes rendelkezések szerint. De mély tisztelettel kéri egyházi főhatóságainkat arra is, hogy a nyugdíj intézeti hátralékokat, — ha fájdalmas eszközökkel is, — de feltétlenül méltóztassék behajtani, egyfelől a nyugdíjintézet létének a biztosítása szempontjából, másfelől, hogy elő ne álljon az a sérelmes állapot, hogy csak a szegény kongruás lelkészek és az apró, adósegélyes egyházközségek kongruából és adósegélyből könnyű szerrel visszatartott járulékai szolgálják a nyugellátást és az özvegyek és árvák ellátását. Ad II. Hazánkban ez év tavaszán lefolyt nagyméretű és pazarfényű eucharisztikus kongresszus mellett annak a megállapításával halad el egyházmegyénk közgyűlése, hogy — akár szándékosan, akár túlbuzgóságból vagy nagyzásból történt, — de erősen sértő a két és félmillió, az összlakosságnak több mint egynegyedét tevő protestánsra Magyarországot »Mária országának« nevezni. (Annak a kongresszusnak a pazar fényét a protestánsok adófillérei, vagy sok-sok pengői is emelték.) Erre a sértésre a magyar protestantizmus a kongresszussal szemben tanúsított igen előzékeny magatartásával okot nem adott, hiszen még az ellen sem tiltakozott, hogy annak pazar fényét a protestánsok