A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. július

— 12 — legtragikusabb bőse épen II. Rákóczi Ferenc volt, hanem hirdesse a jövőben annak a nemzet minden rétegére, osztályára és felekezetére kiterjedő magyar összefogásnak és igazi magyar testvéri közösségnek az eszményét, amelynek legtökéletesebb megvalósítója épen a dicsőeinlékü fejedelem, 11. Rákóczi Ferenc volt. Mult év decemberében ünnepeltük egy másik nagy, de kevésbbé tragikus sorsú magyar fejedelem emlékét. A három részre szakadt Magyarország nemzeti vezetés alatt maradt fele, a protestáns Erdély hivta el fejedelméül a katolikus Báthory Istvánt akkor, amidőn Európaszerte vallási ellentétek keltettek viszályt és meghasonlást a nemzetek között. Báthory István a királyi trónra termett magyarok közül való volt, aki ritka kivétel gyanánt el is jutott oda, bár és ez ismét a magyarság tragikumához tartozik, nem saját nemzetének, hanem egy idegen államnak királyi székébe ugyanabban a korszakban, amidőn a magyar pártoskodás idegenből hozott magyar királyokat. A lengyel trónon is megmaradt azonban mindvégig magyarnak és neve, nagysága és dicsőséges szereplése a magyar mult díszéül szolgál. A jövő év ismét jubiláris évszámot fog jelenteni a magyar történelemben. Kilencszáz éves fordulója lesz első és valóban nagy királyunk, a magyar királyság megalapítója és nemzetünknek a keresztyénségbe bevezetője, I. István király halálának. Felmerült a kérdés, résztvehetünk-e mi a jövő évi ünneplésben, vagy sem; ünnepelhetjük-e mi történelmünknek ezt a nagy alakját, aki nem csak I. István király volt, de Szent István is, a római katolikus egyház szentje, holott hitelveink szerint mi szenteket nem ismerünk, nem fog-e össze elegyedni, a nagy magyar királynak és a szentnek ünneplése nem fog-e hazafias érzésünk, hithűségünk rovására vagy megfordítva csorbát szenvedni ? Erre a kérdésre megfeleltek már nálam sokkal hivatottabbak, de megfelelek ettől függetlenül saját meggyőződésemből én is. Szerintem igenis ünnepelhetünk, sőt ünnepelnünk is kell. És pedig ünnepelhetünk és ünnepelnünk is kell úgyis mint jó magyar embernek, úgyis mint magyar reformátusoknak. Ünnepelnünk kell 1. István királyt, mint a magyar királyság megszervezőjét, a szervezett magyar nemzeti állam megalapítóját, aki állami életünk alapjait rakta le és pedig lerakta teljesen nemzeti alapon, a régi hagyományokon építve fel az állam épületét, aki ugyanakkor, amidőn a nyugati kulturához csatolta országát, távol tartotta az állami élet ottani kinövéseit, így főleg a hűbéri rendszert, amely helyett az ősi magyar törzsszervezetet tette