A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

— 4 — akad. igazgató, dr. Pongrácz József theol. akad. tanár; Jílek Ferenc és Fazekas Mihály püspöki titkár a pápai, Böröczky Lajos a takácsi, Remete Lajos az adorjánházai és egeraljai, dr. Viczencz Árpád a pápakovácsi egyházak képviselői és még számos érdeklődő. 1. Jakab Áron esperes szolgálatával tartott templomi istentisztelet után a főiskola dísztermébe gyülekezett közgyűlési tagok előtt esperes úr bejelenti és igazolja, hogy e gyűlés az E. T. és az ügyrend rendelkezései szerint hivatott össze; lelkészi aljegyző által bemutatott névsorból annak határozatképességét megállapítja. Tudomásul feljegyeztetik. 2. Jelen gyűlésről elmaradásukat bejelentették: Medgyasszay Vince pápai püspök-lelkész, Németh József noszlopi és Kovács József csetényi lelkipásztorok, a padragi egyházközség világi képviselője; Nagypirit presbitériuma nem kiván világi képviselőt küldeni. Közgyűlés a bejelentett távolmaradásokat igazoltaknak elfogadja. 3. E gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére elnökséget, jegyzői kart, Ólé Sándor és dr. Molnár Imre tanácsbirókat küldi ki a közgyűlés. 4. Dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok úr közgyűlést a következő beszéddel nyitja meg: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Több mint egy esztendő telt el azóta, hogy együtt voltunk e helyen és most a Mindenható kegyelme folytán ismét egybe gyűltünk, hogy számot adjunk a múltról és felkészüljünk a jövendő munkára. Meg kell emlékeznem egy az egész magyar reformátusság életében rendkívül jelentőségteljes évfordulóról. Egyetemes konventünk és zsinatunk lelkészi elnöke, dr. Baltazár Dezső tiszántúli püspök úr őnagyméltósága a közel múltban töltötte be püspöki szolgálatának 25-ik esztendejét. Negyedszázad az emberi életben is nagy idő, de még nagyobb az, amidőn valakinek olyan kimagasló, de annál is felelősségteljesebb, vezéri helyen adatott meg annak eltöltése. És még nagyobb és jelentősebb ez a negyedszázad, ha azt tekintjük, hogy éppen ez a 25 év a magyarság