A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

— 25 — erősítette. Az ekként megválasztott lelkipásztor állását: 1936 augusztus 16. napján elfoglalta s ugyané napon megbízásom alapján Végh János főjegyző úr ünnepélyesen beiktatta. Szívesen üdvözöljük egyházmegyénk jeles szülöttét lelkipásztoraink sorában. Az utód által megváltandó gyümölcsfák stb. ügye a lelkipásztor és lelkészözvegy között e tárgyban kötött szerződéssel elintéztetett. Györy János takácsi lelkipásztortestvérünk 1936 január 1. napján nyugalomba vonult e jelszóval: elfáradtam. Nem csoda. Több mint 40 évet töltött mint rendes lelkész a nyárádi élsí a takácsi egyházközségek szolgálatában. Szelid lelkületű, jánosi türelmű, prófétai ihletű hűséges sáfár volt a reábizottakban mint lelkipásztor, mint az egyházmegye tanügyi bizottságának elnöke, mint pár évtizeden át egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró. Sok éven át elnöke volt lelkészegyesületünknek is. Nehéz szívvel látjuk az egyházi közélet teréről elvonulását. Birom igéretét: veletek és köztetek vagyok és maradok mind halálig. A nyugalom évei sokasodjanak meg felette, jó egészségben késő vénségig élvezze a pihenés üdítő örömét. Érdemeit örökítsük meg jegyzőkönyvünkben. Győry János viselt tisztségéről, az egyházmegyei lelkészi tanácsbíróságról lemondott. Ezt elfogadni s e tisztség betöltésére az eljárást elrendelni méltóztassék. Győry János nyugdíjba vontdásával megíiresült a takácsi lelkipásztori állás. A gyülekezet meghívás útján kivánt választani s 1935 november 14. napján egyhangú meghívással meg is választotta Szijj József mezőtúri hitoktató-lelkészt. A választás teljes rendben folyt le, fellebbezés sem adatván be, a választást akadály nélkül megerősítettem s a megválasztott 1936 január 1. napján állását elfoglalván, hivatalába január 5. napján ünnepélyesen beiktattam. Köszöntjük ez új munkakörében lelkipásztortestvérünket s előbbi eredményes, különösen a belmisszió terén kifejtett szolgálata feljogosít arra, hogy élénk reményeket füzzünk működéséhez. , i 10. Változások a tanítói karban. Megdöbbentő, fájdalmas tragédia az, mely a rédei kántortanítói család körében lejátszódott. A család 1935 május havában temette el egyetlen gyermekét. Szeptemberben férj és hitves súlyos kórral Veszprémbe kórházba került. Ott október 6. napján az ifjú hitves, október 21. napján pedig az ifjú férj, Fejes Gábor kántortanító kiszen-