A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus
— 13 — hajtás során szigorúan keresztül lehetne vinni, úgy ennek révén a színmagyarság gerincét alkotó református népünk szintén előnyhöz jutna az őt most nagyon sok helyen fojtogató svábsággal szemben. Ami az egyke elleni küzdelmet és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket illeti, ez sokkal nehezebb probléma, mint a telepítés. Rendkívül bonyolult kérdés ez, úgyhogy ennek megoldása még nagyon sok gondot fog okozni az illetékeseknek. Pedig vallanunk kell, hogy az államhatalom beavatkozása az egykekérdésbe feltétlenül szükséges, e nélkül ez a legvesízedelmesebb rákfene ki nem irtható. Az egyke kérdésének taglalásába és az egykével szemben teendő intézkedések tárgyalásába itt természetesen bele nem mehetünk, mert az nagyon hosszadalmas lenne. Megjegyzem, hogy egyetemes konventünk is megtette a maga előterjesztését az egyke elleni küzdelemben alkalmazandó intézkedésekre nézve a kormányhoz. Egy fontos közérdekű dologról kell szólanom, mely egyik gyülekezetünk konkrét ügyével kapcsolatosan merült fel. Ismeretes, hogy egyik kicsiny gyülekezetünket a közelmúltban milyen nagy fokú anyagi károsodás érte abból kifolyólag, hogy az állásáról lemondott tanítónő utólagos követeléssel lépett fel vele íszemben, amely követelést ugyan az egyházi bíróságok jogtalannak minősítettek és azt egyházi törvényünk alapján jogerősen elutasították, de az illető tanítónő utólag a világi hatóságokhoz fordulva, ezek viszont kötelezték a gyülekezetet a követelt összeg utólagos kiszolgáltatására, úgy hogy az egyházközség az egyházi és világi hatóságok ellentétes döntéseinek két malomköve között kényszerhelyzetben jogos igazának tudatában is kénytelen volt nagy anyagi áldozatok árán is kiegyezni. Én a (magam részéről ezt és az ehhez hasonló eljárást feltétlenül autonómiánk sérelmének tartom, mert hiszen teljes képtelenség az, hogy olyan ügybe, amelyet egyházi hatóságaink, vagy bíróságaink szentesített egyházi törvényeink alapján jogerősen elbíráltak, bármilyen világi hatóság is beleavatkozhassék és azt újból elbírálhassa. A ma fennálló rendelkezések kétségkívül adhatnak vitára okot. A konkrét ügyön magán már nem segíthetünk, de elvi okokból főleg a jövőre való tekintettel is szükségesnek tartom, hogy felhívjuk erre a dologra az egyházkerület figyelmét annál is inkább, mert az ő ítéletét is kontrakarirozta a kérdéses világi intézkedés, és az egyházkerületen keresztül a
