A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

— 7 — és fejezzük ki előtte őszinte szívből jövő jó kívánságainkat, biztosítva őt legmelegebb szeretetünkről, mélységes tiszteletünkről és hálánkról, legőszintébb bizalmunkról és igaz ragaszkodásunkról. Szeretettel és őszinte örömmel köszöntöm egyházmegyei közgyűlésünk nevében egyházi közéletünk régi kipróbált, nagyérdemű munkását, Győry János egyházkerületi és egyházmegyei tanácsbiró urat abból az alkalomból, hogy az elmúlt esztendő-) ben töltötte be lelkészi szolgálatának 40-ik esztendejét. Nemcsak egyházmegyei bíróságunknak legrégibb tagja ő esperes urunk kivételével, hanem hosszú időn át volt a tanügyi bizottság elnöke is, amely működésével szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett. Adja a jó Isten, hogy még évek hosszú során át itt üdvözölhessük körünkben az eddigi jó erőben, egészségben és munkabírásban és majdan félszázados jubileumát is együtt ünnepelhessük meg. Egyházmegyénk lelkészi karának három tagja ez évben töltötte be negyedszázados lelkészi szolgálatát: Kiss Zoltán nyárádi lelkész, egyházmegyénk kitűnő tanácsbirája, tanügyi bizottságunk nagybuzgóságú, kiváló tudással és szakértelemmel biró elnöke, egyházi közéletünk egyik nagyérdemű munkása; Györgydeák Dániel pázmándfalui lelkipásztor, aki idegen felekezetű lakosság tengerében fejt ki hosszú idő óta fáradhatatlan buzgósággal csendes, de rendkívül eredményes és dicsé

: retre méltó munkát, továbbá Németh József noszlopi lelkipásztor. Egyházmegyei közgyűlésünk nevében örömmel és szeretettel üdvözlöm mindhármukat, a jó Isten áldását kérve további életükre és működésükre. Mint bennünket nemcsak mint reformátusokat, hanem különösen és elsősorban mint jó magyar embereket közelebbről érdeklő eseményről, meg kell emlékeznem arról, hogy folyó év április 22-én, Tisza István születésének évfordulóján megtörtént az ország fővárosában a halhatatlan emlékű nagy magyar államférfiú szobrának leleplezése. Azért hangsúlyozom, hogy különösen és elsősorban mint jó magyarokat érdekel ez bennünket, mert maga Tisza István is első sorban és mindenek felett jó magyar ember volt és a jó magyar emberek között sohasem tett különbséget a szerint, hogy ki milyen templomban imádja az Istent. De ha ezt hangoztatjuk is, mert hangoztatnunk is kell, hogy Tisza István nagysága egyetemes nagy nemzeti érték, a nagy nemzeti