A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

1. Templomi istentisztelet után, melyen Jakab Áron esperes végezte a szolgálatot, a gyűlés tagjai a főiskola dísztermében gyülekeztek egybe, hol esperes úr bejelenti és igazolja, hogy e gyűlés a törvény és ügyrend előírása szerint hivatott össze, lelkészi főjegyző által bemutatott névsorból megállapítja, hogy az alkotó tagok szinte teljes számban vannak jelen és így a gyűlés határozatképes. Tudomásul feljegyeztetik. 2. E gyűlésről távolmaradásukat bejelentették: Dr. Konkoly-Thege Sándor világi tanácsbiró és Madar Zoltán mezőörsi lelkész. Igazoltatnak. 3. E gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére elnökséget, jegyzői kart, Győry János és dr. Molnár Imre tanácsbirákat kéri fel a közgyűlés. 4. Dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok úr a következő beszéddel nyitja meg a közgyűlést: Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés! Hálát adva a Mindenhatónak, hogy idáig elvezérelt bennünket, újból összejöttünk e helyen, hogy az Ő kegyelmével és segítségével számot adjunk a mult dolgairól és feladatokat tűzzünk magunk elé a jövőre. Két évvel ezelőtt megemlékeztünk itt református egyházunk gazdag érdemekben megőszült világi vezéréről: Dókus Ernőről és búcsúztunk tőle a konvent és zsinat világi elnöki székéből történt távozása alkalmával, őszinte szívből kívánva részére a közélet, főleg egyházi életünk terén kifejtett hosszú, fáradhatatlan, önzetlen és eredményes munkássága után ez életben számos boldog és nyugodt öregségben eltöltendő évet. A Mindenható kifürkészhetetlen akarata azonban máskép határozott. Magához szólította őt, leghűségesebb fiát, a földi élet buzgó és tevékeny munkását, elhívta őt az örök nyugalom hónába korán elköltözött hitvese mellé. Dókus Ernő mindhalálig hű és odaadó buzgóságú szolgája volt egyházának. Pályájának javarészét, élete fő munkásságát szentelte egyháza szolgálatának, méltó és igazán hivatott utóda volt ő a régi nagy egyházi vezéreknek, Utolsó útja is mélységes vallásosságához híven vallásos