A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

- 25 — egyházközség ez. A presbitérium nem is akarta vállalni e terhet, a szabadságolást is három hónap után megtagadta. Kénytelen voltam kényszerhez folyamodni. A helyettest — mivel a 70 főnyi tanulósereget nem engedhettem át az utcán csatangolásnak — ott tartottam, fizetésére az egyházközséget a törvény alapján köteleztem. Nem szabad feledni, hogy az egy évig terjedhető szabadság jogát azon mentalitás mellett iktattuk törvénybe, hogy a helyettes fizetésére az állam teljes segélyt ad. Ma pedig hiába zörgetünk, egy fillért sem kapunk. Ha ehhez ínég hozzá veszem, hogy némely urak a szabadság kérdését úgy értelmezik, hogy ha tiz hónapig helyettes tanított s ők két hónapig, amikor nem kell tanítani, hivatalba állanak, újra kezdődik az egy évi szabadság, szépen bekövetkezik az a helyzet, hogy lesz egy beteg tanító és egv tönkrement gyülekezet vagv iskolázatlanul maradó tanulósereg. Másik nehéz ügy a pápadereskei iskolánk ügye. Még mindig nem vette át az állam s ez a kis gyülekezet az ideiiglenes tanító fizetését, a havi 85 pengőt többé nem birja. Ezt az állam a tanítói illetmény összegéig kiegészíti. Minden esetre fel kell hívnunk az egyházi főhatóságot a kegyes közbelépésre. Nyissa meg az állami oktatásügyi kormányzat a régen elhatározott állami iskolát és pedig a határozat szerinti református tanerővel. Pápakovácsi iskolánkat a VKM. döntése szerint ideiglenes tanerővel tovább nem tarthatjuk fenn. Püspök úr annyit kieszközölt, hogy tanítói oklevéllel biró segédlelkészt rendelhetünk oda. Ehhez azonban az egyházközség jóakarata szükséges. A tárgyalás folyamatban van. A veszprémvarsányi és sikátori ref. gyermekek vallásoktatása megszervezését illetékes lelkészeink útján már előbb munkába vettem. Eredményt — legalább eddig — nem értem el. Somlóvecsén három leánykánk még mindig az ev. iskolába jár. Oka ennek a mi hajthatatlan pontosságunk a tanév kitartásában. Onnan hamarább szabadulnak a munkára használható gyermekek. De ennek eredménye az is, hogy a mi szegény gyermekeink kenyér és ruha kereseti alkalmát elfoglalják a falvainkba beözönlő másvallásuak. Hogy aztán e ruhátlanul maradt szegények hogyan fognak a jövő télen iskolába járni, azt én nem tudom. A takácsi és pázmándfalui lelkészek állami iskolában vég-