A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 13 — egyesüljön. És ez a közös és együttes munka nemcsíak a hitetlenség elleni küzdelemre és az evangélium szellemében való építésre irányulhat, de ha kell, alapjául szolgálhat a közösvédekezésnek is, ott, ahel erre szükség mutatkozik, a római egyházzal szemben. Igen fontos érdek volna, hogy magyar református egyházunk is minél intenzivebben kapcsolódjék bele az egyetemes keresztyénség e mozgalmaiba. Sajnos, bár a technika mai eszközei előtt nincsenek távolságok, az anyagi erők mégis megakadályoznak bennünket abban, hogy e közérdekű munkában oly mértékben vegyünk részt, mint kellene, sőt még abban isj hogy a különböző, mind gyakoribb konferenciákon magunkat kellőképen képviseltessük, amelyek pedig a testvéri és baráti összetartozás érzésének ápolását és erősítését oly nagy mértékben szolgálják. Pedig nekünk épen igen nagy érdekünk fűződnék ehhez, mert ha számbelileg több lélekkel rendelkezünk is sok más egyháznál, de kisebbségi helyzetünk és anyagi viszonyaink mégis csak a gyengébbek és támogatásra szorulók közé sloroznak bennünket. És még van egy igen fontos nemzeti szempont is, amely szinte kötelességünkké teszi e közös evangéliumi munkában való részvételt. Az, hogy ma, amidőn a trianoni mesterséges határok választanak el bennünket elszakított honfitársainktól és amidőn átkos elnyomóik őket minden módon elbástyázni és szinte hermetikusan elzárni igyekeznek tőlünk, a vallási alapon álló nemzetközi szervezetek az egyedüliek, amelyeknek kebelében találkozhatunk magyar testvéreinkkel és velük közvetlen érintkezést folytathatunk, sőt ez úton esetleg segítségükre is lehetünk. De a szervezetekben és szövetségekben való együttműködés révén ismertethetjük meg legjobban és legteredményesehben a mi nemzeti igazságainkat is a világ minden táján élő hittestvébeinkkel és ezáltal nagy arányú felvilágoisító propaganda munkát fejthetünk ki mindnyájunk leghőbb vágya és álma, a revízió érdekében és annak megvalósulását ezáltal nagy mértékben elősegíthetjük. A legőszintébb fájdalommal és részvéttel kell fordulnunk' elnyomatásban sínylődő magyar véreink felé. A megszállt területeken élő magyarságot ellenségeink a legkülönfélébb módszerekkel igyekeznek kiirtani. A barbár oláh hordák vérlázító kegyetlenséggel, gyujtogatással, öldökléssel, nyilt rablással végzik ezt a huszadik század kultúráját megcsúfoló, romboló munkát. A műveltség magasabb fokával kérkedő csehek látszólag kesztyűs.