A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 10 — ter határozott és erélyes törekvését a tűrhetetlen tankönyvárak csökkentésére. ! Addig is, mig valamerre eldől a dolog, le kell szegeznem! újból sokszor hangoztatott álláspontomat, hogy a legsúlyo­sabb gondok és bajok, a legnagyobb nehézségek idején is ragaszkodnunk kell körömszakadtáig ősi egyházi intézményeink­hoz, főleg iskoláinkhoz, meg kell azokat tartanunk, és át kell mentenünk a jobb jövőre. Nemcsak a hitvalló ősök áldozatos példájára hivatkozhatunk itt, hanem tekintsünk át a trianoni határokon, a megszállók rabláncaiban sinylődlő édes magyar véreinkre, akik az ottani súlyos elnyomás alatt hihetetlenül nehéz viszoyok között, üldöztetések közepette élet-halál harcot vívnak magyar iskoláikért és intézményeikért és elképzelhe­tetlen áldozatokat hoznak azok megmentéséért és fenntartásáért. Nem lehet tehát, hogy mi, akiknek helyzete bármily súlyos is, de az övékéhez mégsem hasonlítható, ne tudnánk úgy kitartani, miként ők. Ami a felekezetközi viszonyokat illeti, a többségben levő róm. kath. egyház hivatalos tényezői külsőleg általában barát­ságos arculatot mutatnak. Hogy azután a külszín mindig meg­egyezik-e a belsővel, az már más kérdés. Azt már egészeit megszoktuk, hogy a felekezeti béke tavának sima tükrét időnként és helyenként haragos sötét hullámok kavarják fel. Mint a jelen­tősebb esetek egyikére, utalnom kell a romhányi kuruc emlék felavatására, ahol a protestáns egyházak funkcióját mellőzték, és ahol ezért az illetékesek egy bátor és gerinces protestáns világi férfiú, Laszkáry Gyula részéről azonnal meg is kapták az egyenes és érthető választ. A hasonló esetek következménye, az, hogy most már a legtöbb helyen, ahol több felekezet van és a hatóságok békességet akarnak, valamennyi egyház kikap­csolásával tartják meg a különböző ünnepségeket. Ez semmi esetre sem válik a keresztyén gondolat és világnézet előnyére és dicsőségére, de erről mi nem tehetünk. Utalnom kell a Töreky-féle ismeretes kijelentésre a szent jobb perrel kapcsolatban. A bírói ítéletet nagyon természete­sen nem tehetjük bírálat tárgyává, az a felsőbb bíróságok dolga, de a bírói székből tett, egyházunk tagjait és a lelkiismereti szabadságot súlyosan sértő kijelentést nekünk e helyen is leg­erélyesebben és leghatározottabban kell visszautasítanunk. Ma­gával a perrel kapcsolatban még csak azt kell másokkal együtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom