A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 51 — pontját helyesli; a 2. pontjában a közös presbitérium kitételt érthetetlennek tartja, ilyen szervet általában el nem ismer, éppen azért annak eldöntését irányadónak semmi ügyben, így a reverzálisok ügyében sem fogadhatja el; de nem is teheti meg egyházunk, hogy bármely tagját korlátozza egyháza iránt való hűségének és szeretetének megbizonyításában és megfossza attól az országos törvényben biztosított jogától, hogy leendő gyermekeit reformátussá nevelje; a javaslat 3. pontja ellenkezik az egyház missziójával, de ellenkezik tételes törvényekkel is és pedig az 1868. évi LIII. t.-c. 1. §-ával és az E. T. I. t.-c. 143. § B)—b) pontjával. (Uj törvény I. t.-c. 37. § b.) A javaslat e pontja csak anynyiban lenne elfogadható, hogy »ha az áttérés anyagi, személyi okokból történnék, az áttérés nem foganatosítható« — de gyarló emberi meglátással nagyon nehéz megállapítani az áttérés igaz indokát, azt csak a mindeneket látó Isten tudja. Egyébként is ilyen, csak újabb súrlódási felületet teremtő határozatoknak nem tulajdonít közgyűlésünk a két protestáns felekezetet egymáshoz közelebb hozó jelentőséget, ezeknél sokkal erősebben összekovácsol bennünket a mult közös szenvedése, a jelen közös nehézsége, a jövő közös küzdelme s az ezekben egymást szeretni és megbecsülni megtanult lélek. 28. Esperes úr jelenti, hogy egyházmegyénk országos egyházi közalap járulékai kezelőjének 1931. évi számadását a kiküldött bizottság megvizsgálta és rendben találta. Tudomásul szolgál. 29. Esperes úr jelenti, hogy egyházmegyénk orsz. lelkészi nyugdíj intézeti pénzkezelőjének számadása az 1931. évről megvizsgáltatott és rendben találtatott. Tudomásul szolgál. 30. Esperes úr jelenti, hogy az ő felterjesztésére az egyetemes konvent, mint az orsz. ref. lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézet legfelsőbb hatósága 4*