A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 37 — Az egyházmegye közgyűlése bizik a mi sok szenvedés által megpróbáltatott hitünk diadalmas erejében, mely meg fog küzdeni a jelen világ lelki és gazdasági válságával, legyőzi a földi hatalmasságok érzéketlen közönyét, visszaveri azok nyilt vagy burkolt támadásait; teljes bizalommal van egyházi főméltóságaink iránt, kik emberfeletti erővel védik egyházunk jogos és igazságos érdekeit, igyekeznek a m. kir. kormányt jobb belátásra birni, hogy — ha az ország nehéz pénzügyi helyzete miatt rajtunk segíteni nem tud, legalább ne ártson autonomiánk minden lépten-nyomon megsértésével, igazságtalan terhek törvény ellenére ránkhárításával, egyházi adózásunknak — egyházközségeinkre újabb és újabb terheket rakó egyéb rendeleteivel homlokegyenest ellenkező s már csak azért is érthetetlen és teljesen illetéktelen korlátozásával; kéri a mindenható Istent, hogy nagy és nehéz küzdelmüket koronázza győzeelemmel; a jövőn aggódó lélekkel mégis arra kéri fokozatos egyházi hatóságainkat, méltóztassanak bölcs előrelátással olyan intézkedéseket tenni, hogy az államsegély esetleges teljes elvesztése, egyház és állam szétválasztása bennünket készületlenül, meglepetésszerűen ne találjon. A kongrua új megállapítására vagy rendezésére a viszonyokat nemcsak hogy alkalmasnak nem tartja, de egyenesen veszedelmesnek itéli közgyűlésünk, éppen azért minden ilyen irányú törekvés ellen a maga részéről tiltakozik. Ad 4. Lelki örömmel értesül egyházmegyei közgyűlésünk a kicsiny gyülekezeteinkben uralkodó szép rendről, híveink oly sok oldalról megtámadott hitének rendületlen hűségéről és az egyház iránt való kötelességek pontos teljesítéséről; a takácsi követendő szép példára az énekkarok figyelmét felhívja; de fájdalommal látja a noszlopi egyházközségben az elernyedtség jeleit; atyai jóindulattal s egyúttal nyomaté-