A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

- 19 — mostohasága, a kiállott viharok támadásai, emezek pedig eltespedtek a többségi mivoltuk által biztosított előnyös és kényelmes helyzetben, úgy hogy most, amidőn az idők számukra is megnehezültek, ezt sokkal nehezebben állják ki, mint a kicsiny, sokat szenvedett és küzködött gyülekezetek. Újabb érv ez a kis egyházak fenntartása mellett és csak őszinte szívből kívánhatjuk, hogy ez utóbbiak példájából merítsenek erőt és kitartást a nagyobb gyülekezetek is a most kétségkívül részükre is súlyos és küzdelmes időkben. Nagy tévedésbe esnek ők akkor, amidőn református felekezeti jellegű iskoláikról lemondanak; rendszerint azzal áltatják és vigasztalják magukat, hogy hiszen biztosítva lesz az iskola református jellege, mert hiszen ha a község veszi át az iskolát, az esetben, már t. i. református többségű községek esetében, ugyanazok kezében mariad a vezetés, akik kezében eddig volt, mert a község vezetői körülbelül ugyanazok az elemek^ akik az egyházéi, ha pedig állami iskola létesül az egyházi iskola helyébe, úgy kikötik, hogy a régi tanerők helyébe csak református tanerők alkalmazhatók. Ez azonban csak papiros-vigasz és önáltatás. A községi és az állami iskola nem lesz többé soha református iskola. Annak tanítói, ha a jelenlegi tanítói kar kicserélődik, többé már nem lesznek abban a nexusban és szolidáritásban az egyházzal, mint voltak a régi református felekezeti iskola tanítói; bevándorlás folytán jelentékeny eltolódások lehetnek a lakosság összetételében, a község vezetése kerülhet könynyen idegen kezekre, arról nem is beszélve, hogy esetleg vala-i mely nem kívánatos baloldali kormányzat uralomra jutásával az állami és községi iskolák egyenesen vallás- és egyházellenes irányzat melegágyává lehetnek. Nincs jogunk beleszólni az alföldi nagy gyülekezetek felettes egyházi hatóságainak felfogásába és intézkedéseibe, amellyel jóváhagyják ez iskolák feladását; mi azonban nem követjük őket e téren, hanem igenis változat-i lan erővel és kitartással ragaszkodunk ősi iskoláinkhoz és ha bárhol is felvetődnék az iskolák átadásának gondolata, igyekezni fogunk annak megvalósítását a legerélyesebb közbelépéssel és eszközökkel megakadályozni. Ami a felekezetközi helyzetet illeti, miután erről, sajnos, sok jót nem mondhatok, inkább kevesebbet szólok. A mult évben általam felsoroltakhoz hasonló bántó jelenségek a többségi egyház részéről ma is sürüen ismétlődnek. Ma is protestáns előretörésről beszélnek, hogy ezzel leplezzék azt az irányzatukat, mely2*