A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 17 — hogy a nagy alföldi városi gyülekezetek tagjai között elég nagy számmal találhatók a nemzeti tekintetben nem egészen kifogástalan nézeteket követő elemek, mig a kis dunántúli egyháziakban élő hivek a nemzeti politika, nem pártpolitika szempontjából, mert mindegy akármilyen nemzeti alapon álló párthoz tartozik is valaki, mindenkor a legkifogástalanabb és legmegbízhatóbb részét képezik a lakosságnak. Az a jóhiszemű gondolat, hogy a kis egyházaknál felszabaduló kongruát és egyéb segélyeket majd össze lehet gyűjteni a missziói alapba, sajnos, azt hiszem, nagyon téves, mert az állam ma, amidőn minden lehetőt elkiövet a költségvetés apasztására, és a részünkre jogosan járó államsegélyeket is állandóan csökkenti, egészen bizonyos, hogy ha mi magunk jelentenénk ki, hogy gyülekezeteink egy részének önállóságát feladjuk és további fenntartását feleslegesnek tartjuk, örömmel kapna az alkalmon és takarítaná meg mint részünkre feleslegeset saját részére azok segélyét. Nem megszüntetnünk, hanem minden áron fenn kell tartanunk tehát kis egyházainkat és pedig ameddig csak lehet, a mai keretekben és jelleggel, tehát az anyaegyházakat anyaegyház formájában. Erősítenünk kell azokat, természetesen ide értve az anyaegyházakon kívül a leány-, fiókegyházakat és szórványokat is és evégből, ha lehetséges és valamiképen megoldható lesz,, nagyon helyesnek tartanám a többek által felvetett eszmét, hogy külön alap létesüljön a törpegyülekezetek segélyezésére, avagy miután ez kétségkívül nehezebben megoldható, azt, hogy a törpe gyülekezetekre a felsőbb egyházhatósági járulékok degresszív alapon vettessenek ki, vagyis minél gyengébbek, annál alacsonyabb kulcs alapján, viszont a segélyekben aránylag nagyobb mértékben részesüljenek, gyengeségükkel és kicsiségükkel fordított arányban. Ragaszkodnunk kell egyházaink önállóságához addig, amig a körülmények, főleg az államhoz való viszonyunk ezt csak engedik. Lehet, hogy eljön az a szomorú idő, amiről egyesek beszélnek, amidőn államsegély, esetleg kongruamegvonás miatt ez lehetetlenné válik, de ebből nem következhetik az, hogy önként mondjunk le már jó előre jogainkról és adjuk fel egyelőre biztosított hadállásainkat. A törpe egyházak kérdése szorosan összefügg a népiskolák kérdésével is. Hiszen kis egyházaink terhének igen lényeges részét épen az iskolák fenntartása képezi és viszont itt fenyeget leginkább és legközelebbről az iskolai államsegély megvoná2