A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 10 — vetőmagját sirva emelve megy tova, vigadozással jő elő kévéit emelve.« Magát az emlékbeszédet az 50 év előtti zsinatra vonatkozó történelmi megemlékezéssel Görömbey Péter, a zsinat iak e nagyon széleskörű tudással és rendkívül világos elmével megáldott tagja tartotta, kinek előadásában félszázaddal ezelőtt élt atyáink és nagyatyáink megelevenedtek előttünk. Vájjon lesz-e közöttünk olyan, aki miként világi elnökünk megérte az 50 éves jubileumot, a mi mostani zsinatunk félszázados emlékét megérheti. A lélekemelő ünnepély mélységes hatást tett résztvevőkre és hallgatóságra egyaránt. A zsinat ötödik ülésszaka ezzel lezárult és a most már végleges szövegükben elfogadott törvények legfelsőbb jóváhagyás és megerősítés végett Kormányzó úr őfőméltóságához lettek felterjesztve. A zsinat most már csak akkor fog ülést tartani, amidőn a megerősített törvénycikkek visszaérkeznek. Ezt a folyó év tavaszára vártuk, azonban még mindeddig nem történt meg. Bizalmasan úgy értesültem, hogy az egyes törvénycikkek még mindig a különböző minisztériumokban vannak felülvizsgálat végett szétosztva; u. i. mielőtt az egyházi törvények a Kormányzó úr őfőméltósága elé terjesztetnének a kormány által, előzőleg a szakok szerint illetékes minisztériumok vizsgálják át azokat abból a szempontból, hogy nem tartalmaznak-e valamely esetleges ellenmondást az állami törvényekkel szembea. Ebből a szempontból pedig igazán nem lehet ok semmi aggályra, mert egészen bátran mondhatjuk, hogy törvényeink igazán a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel lettek megalkotva, és már a bizottsági tárgyalások alkalmával szinte a skrupulozitásig menő gondot fektettünk rá, hogy az állami törvényekkel minden tekintetben összhangban legyenek. . Meg kell emlékeznem e helyen egy négyszázados évfordulóról, amely az egyetemes reformátusságot, sőt a világprotestantizmust közvetlenül és általánosságban érdekli. A mult, 1931. év október 11-én volt 400 esztendeje annak, hogy a németsvájci reformáció megindítója: Zwingli Ulrich a kappeli sikon hitéért és hazájáért hősi halált halt. Zwingli nevét a reformáció két másik vezéralakja mellett csak másodsorban szokták emlegetni, holott az ő szerepe és működésének történeti jelentősége elsőrendű. A németországi reformáció kezdőpontjával, Luther Márton fellépésével egyidejűleg, attól teljesen függetlenül indult