A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 5 — szeretett és tisztelt Esperes urunkat, aki az elmúlt év folyamán hosszantartó, súlyos betegségen ment keresztül, amidőn szűkebb családjával együtt mi, az ő tágabb családjának tagjai is aggódva álltunk betegágya felett és aki a jó Isten kegyelme és segítsége 1 folytán teljes jó egészségét visszanyerve, megújult erővel áll és működik ismét közöttünk, mint egyházmegyénk szeretett és nagyrabecsült vezére. Adjunk hálát a Mindenhatónak őszinte, igaz keresztyén szívvel és kérjük Őt, engedje valóra válni azt a hő kívánságunkat, hogy szeretett Esperes urunk évek hosszú során keresztül állhasson a jövőben jó erőben, egészségben egyházme­gyénk élén és vezethessen bennünket tovább az ő lelkes buzgósá­gával, hogy gyümölcsöztethesse az ő egyéniségében rejlő drága kincseket megbecsülhetetlen értékű munkásságával, önzetlen és közérdekű működésével egyházmegyénk, egyházkerületünk és az egész magyar református egyház javára és üdvére. Szeretettel és legmélyebb tisztelettel üdvözlöm Püspök urunk őméltóságát, aki közgyűlésünket magas megjelenésével megtisztelni kegyes volt. Az elmúlt év folyamán szeretett Főpász­torunk ügy bent az országban, mint annak határain kivül tovább folytatta hatalmas egyházi és nemzeti missziót betöltő mun­kásságát, amelyre mindnyájan méltán vagyunk büszkék, és amely munkásság kell, hogy nemcsak évről-évre fokozza a mindnyájunk szivében ő iránta élő határtalan szeretetet, ragaszkodást és hálás tiszteletet, hanem kell, hogy arra tanítson minden jó magyar református keresztyén hivőt, hogy a mi kiváló egyházfőnket te­kintsék követendő példányképül. Különösen mély tisztelettel üdvözlöm Püspök urunk őméltóságát egyházmegyei közgyűlésünk nevében abból az alkalomból, hogy a nagykőrösi Arany János' Társaság a folyó év tavaszán tiszteletbeli tagjává választotta. Ez ismét az igazi érdem méltó megbecsülése volt, amellyel az illető társaság nemcsak szeretett főpásztorunkat tüntette ki, ha­nem önmagát is megbecsülte. Szeretve tisztelt Püspök urunk, egyházkerületünk kiváló és nagynevű vezére nemcsak hatalmas szellemének fénylő sugarait árasztja az őt szeretettel és ragaszko­dással környező híveire, és nemcsak szeretetének melegét érez­teti velők, hanem érdekükben bőkezűen kész anyagi áldozatokat is hozni, aminek legutóbb ismét legszebb példáját adta azáltaf, hogy tekintélyes összeget juttatott az egyházkerületünkben lelké­szek és tanítók tanulógyermekeinek segélyezésére, amely jótéte­mény áldásában egyházmegyénk lelkészi és tanítói kara is ré­szesült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom