A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 43 — gély magassága miatt, miért kell és mi jogon lehet az egyházközségekre, mint iskolafenntartókra, ismét nélkülünk, a nagy nyugdíjjárulékot kiróni!? Egyenesen bántó, hogy akkor, amidőn a tisztviselők fizetését az egész vonalon csonkítatlanul megadják, a lelkészek fele korpótlékát még mindig nem utalványozzák. Igazán úgy tetszik, mintha az állami kormányzat helyeselné némely társadalmi rétegek azon nézetét, mely szerint a lelkész sem a nemzeti-állami, sem a társadalmi életben sem nem szoroz, sem nem oszt, akire csak akkor van szükség, mikor nincs kit mást' bűnbakul állítani a világ szeme elé. No meg még képviselőválasztás alkalmával! Mindazáltal nem lamentálunk. Könnybe borult szemmel nem lehet hadsereget diadalra vezetni. Nekünk pedig győznünk kell! Csak megállapítjuk, hogy az a szanálás nem egyéb, mint teheráthárítás a nagyokról a kicsinyekre, a gazdagokról a szegényekre. Mikor a kormány szinte hivalkodik a kiadások csökkentésével, pl. az adócsökkentési segélynek kicsinysége miatt szóra sem méltatott leszállításával, mi vérző szívvel tisztán látjuk, hogy a segély elvonásával a mi semmi állami vagyont nem haszonélvező egyházunk tagjaira hárít át az előbb is birhatlan teherhez még több terhet. Ez a szanálás! — Ám őrállóink ébren vannak. Bízzunk bennök. Fejezzük ki irántuk hálánkat, tiszteletünket, hűségünket és munkájukhoz fűződő reményünket. 2. Egyházunk szellemi, lelki életét azonban a mind égetőbbé váló anyagi nehézségek nem birták és — hiszem az Istent — nem is birják megölni. A folyó év tavaszán megtartott egyházlátogatásról felvett jegyzőkönyvek erről tanúskodnak. Vannak — sajnos — kedvezőtlen jelenségek is, melyekről alább egyenkint beszámolok. De általában a gyülekezetek hitélete, külsőbelső rendje, háztartása megnyugtató. Bizonyos, hogy nem ég magas röptű lánggal az egyháziasság, de mindenütt meg van az olthatatlan parázs, melyen — talán a közviszonyoknak is várvavárt javulása idején — az égi tűz felgyúladhat s tiszta fénnyel loboghat. Személyes megtapasztalásaim, ami pedig igen fontos, most — sajnos — nincsenek. A folyó év március havának közepén rám szakadt súlyos betegség s abból eredő tartós gyengélkedésem meggátolt abban, hogy az egyházlátogatást magam végezzem. Győry János legidősebb egyházi tanácsbiró úr intézkedése alapján Végh János és Mészáros András, — Ölé Sándor és ifj. Horváth Lajos, illetve Nagy András, — Jakab János és