A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

- 33 — Általában halljuk hangoztatni még intelligens emberek részéről is, hogy Magyarországon ma mindenki protestáns, a kormányzótól és a miniszterelnöktől lefelé mindenki; csak az érvényesülhet, aki protestáns; hogy a vasúthoz az állomásfőnököktől az utolsó vasúti bakterig itt csak azt nevezik ki, aki protestáns. És szomorú, hogy ezt a hallatlan valótlanságot, ennek lelkiismeretlen terjesztői nagyon sokakkal el tudják hitetni, még egészen intelligens emberekkel is és még inkább az egyszerű falusi néppel, amelynek lelkébe beleplántálják a felekezeti ellentétek, széthúzás és gyűlölet csiráját. Hogy mindennek éppen az ellenkezője igaz, hogy a jelenlegi kormány tagjai között a miniszterelnökön kivül a 10 közül csak egyetlen protestáns miniszter van, hogy az állások betöltésénél épen mi vagyunk mindenütt háttérbe szorítva, erről persze nem vesz tudomást senki, mert hiszen a nép hivatott vezetői beszélnek állandóan a protestáns előretörésről és kongatják ennek megakadályozására a vészharangot. Rémhírek kelnek lábra arról, hogy mi, akik nem is vagyunk keresztyének, akiknek nincs is vallásunk, az ő vallásukat el akarjuk törülni, hitüktől meg akarjuk őket fosztani. Nem lehet tehát csodálni, ha ezeknek a következtében politikai térre is átvitetnek a felekezeti ellentétek és ha ennek folytán; tág tér nyilt ezek részére a legutóbb lefolyt képviselőválasztásoknál is, amidőn egyes helyeken felvitték a politikát a szószékre és a féktelen felekezeti izgatás a politikai célok szolgálatába lett állítva, amely sok helyen döntő módon éreztette a maga hatását. A reverzálisok kérdésében sem látunk semmi javulást, sőt azt kell tapasztalnunk, hogy e tekintetben nagyobb az agreszszivitás, mint bármikor volt. Egyetlen lépést sem tapasztalunk a türelmesség felé még abban az irányban sem, hogy a mi egyházunk által kötött házasságokat, mint törvényeset, elismerjék. Itt egy különleges dologra kell rámutatnom. Akkor, amikor tényleg fennálló érvényes házasságról van szó, vegyes házasság esetén a róm. kath. egyház állandóan ágyasságnak nevezi a mi egyházunk által megkötött házasságot. Akkor azonban, amidőn ez a házasság esetleg törvényes elválással felbontatott és az elvált házasfél újból esküdni akar és pedig most már róm. kath. szertartás szerint, akkor az előbbi házasságot az egyház érvényesnek tekinti és nem adja áldását az új házasságra. Itt a legérthetetlenebb következetlenség rejtőzik, amelynek nyit3