A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

- 4 — nyerhetésének reménységében fürdetve, felemelte a ketyelem Atyjához, kitől segítséget és áldást kért a közgyűlés tanácskozásaira. Istentisztelet után a közgyűlés tagjai a főiiskolai díszteremben gyülekeznek, hol esperes jelenti, hogy az alkotó tagok a jelen közgyűlésre az ügyrend szerint meghivattak; egyházi aljegyző által bemutatott névsor szerint kellő számban meg is jelentek; ezek alapján a közgyűlés határozatképességét megállapítja. 3. Jelen közgyűlésről távolmaradásukat jelentették: Dr. Konkoly Thege Sándor világi tanácsbiró és dr. Molnár Imre egyházmegyei ügyész. Közgyűlés a bejelentett távolmaradásokat igazoltnak veszi. 3. E közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére ügyrendünknek megfelelően elnökség, egyházi főjegyző, világi főjegyző és Győry János egyházi tanácsbiró küldetnek ki. 4. Egyházmegyei gondnok úr a következő, közgyűlést megnyitó beszédet tartja: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Azóta, hogy legutóbb számot adtunk e helyen egyházmegyénk életműködéséről, ismét egy esztendő telt el, magyar hazánk és vele minden jóban és rosszban összeforrott magyar református egyházunk háború utáni sok gonddal, bajjal, küzdelemmel teljes szomorú trianoni életének egy újabb időszaka. Az azóta eltelt utolsó esztendő szomorú évfordulót jelez. A mult év őszén volt tiz esztendeje, hogy egy gyászos emlékű októberi napon a forradalomnak csúfolt októberi lázadás résztvevői bűnös kezekkel saját tulajdon édesanyjuk, az édes magyar haza ellen támadva romokba döntötték a több mint ezer éves magyar nemzeti állam épületét. Az akkori gyászos események kell, hogy a mi lelkünkben még más hazafiakénál is sötétebb képet ébresszenek fel, mert hiszen akkor oltották ki gyilkos golyók nemcsak nemzetünk, de magyar református egyházunk örökre felejthetelen emlékű, nagynevű, hivatott vezérének, gróf Tisza Istvánnak életét. Az ő nemes életének áldozatul kellett