A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július
— 38 — hivatalhoz, már előre is jelezve, hogy minden e téren tapasztalható mulasztás súlyos fegyelmi vétségül fog minősíttetni s megfelelő eljárást von maga után. Ad XII. Méltó megütközéssel, de egyszersmind féltő aggódással értesül egyházmegyei közgyűlés a soproni egyházközség zilált anyagi helyzetéről, melybe egyházmegyénk intelmeinek, figyelmeztetéseinek és utasításainak kellő figyelemre nem méltatása sodorta. Utasítja a presbitériumot, hogy teljes felelősségének tudatában készítsen az egyházközség minden ingó és ingatlan vagyonát részletesen feltüntető leltárt, állítsa össze az egyházközség vagyoni mérlegét az aktívák és passzívák pontos kimutatásával s azokat a templomépítés jelen állásáról szóló kimerítő jelentéssel együtt folyó évi szeptember 15-ig küldje be az esperesi hivatalhoz. Főtiszteletü és méltóságos Püspök urat pedig mély ti szelettel kéri, hogy ismert fáradhatatlanságával, főpásztori jó szivével, a bajba jutottakon segíteni készségével ez őrszemül, világító tornyul hivatott egyházközség megmentését és fejlesztését továbbra is munkálni kegyeskedjék. A soproni és vidéki református tanulók vallásoktatására nézve tett intézkedéseket a közgyűlés helyeslőleg tudomásul veszi. Ad XIII. A segíteni nem tudás levertségével kénytelen nézni egyházmegyénK a hitben erős, lélekben gazdag, de kicsiny és az anyagiakban szegény egyházközségeinknek a teher alatt roskadozását, siralmas vergődését. Közgyűlésünk — mást nem tehetve — a legbelsőbb részvéttel osztozik sorsukban s a csudákat tehető hit lángoltatására buzdítja őket, s teljes bizalommal kéri egyházi felsőbb hatóságainkat és nagyjainkat, hogy az országos kormánynál jogos igényeink kielégítéseért való zörgetésben meg ne fáradjanak.