A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 33 — egyházmegyei gondnok és főjegyző urakkal, kik teljes készség­gel járultak hozzá azon véleményemhez, hogy a választ fogadjuk el az ügy elintézésének, a leventeügy jelentőségére is tekintettel, ezúttal tovább ne vigyük. Ugyanazt kérem a nagytiszteletü és nagyságos közgyűléstől is. XXI. Indítványozom, hogy egyházmegyei egyházi és világi tanácsbiróink számát emeljük fel hét-hétre. Bírósági ügyeink fennakadás nélküli vitele igényli e szaporítást. Ha indítványom elfogadtatik, az egyházkerületnek bejelentvén, méltóztassék a két tanácsbirói állásra a szavazást elrendelni. Az elnökileg elintézett ügyekről külön jelentést terjesz­tek elő. XXII. Oriszágos zsinatunk a mult év őszén s a jelen év ta­vaszán ülésezett, végzett munkájáról, mint zsinati rendes tag, egyházmegyei gondnok úr volt kegyes megnyitó beszédében tüzetes beszámolót adni. — Csak kötelességünket fogjuk telje­síteni, ha őnagyságának a zsinaton kifejtett állandó munkál­kodásáért elismerésünket és köszönetünket nyilvánítjuk ez al­kalommal is. Kitűnő tisztelettel vagyok Nagypirit, 1929 július 18-án A Nagytiszteletü és Nagyságos Egyházmegyei Közgyűlésnek alázatos szolgája: Jakab Áron esperes. Mely esperesi jelentésre egyházmegyei közgyűlés a következő határozatokat hozza: Ad I. A népek és nemzetek sorsát intéző Isten végtelen bölcsessége és kikutathatatlan tanácsa előtt mélységes alázattal meghajolva emlékezik meg egyházmegyei közgyűlésünk a tiz esztendővel ezelőtt reánk szakadt, hazánk és egyházunk történetében szomorú korszakot nyitó megpróbáltatásokra. De az emlékezés gyászában is meglátja az azóta elfolyt évtized éjszakai sötétségében messze tündöklő fény­nyel fellángoló hitnek és hazaszeretetnek he­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom