A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 19 — szentegyház lelki-testi javaival közprédává, a hazafiak börtönök lakóivá s banditák áldozataivá, — a Krisztus szolgái a világ szemétjévé lettek. Ez a decennium fájdalmas, bár tudjuk, hogy holnapután, aug. 2-án örvendetes decennium lesz, a 132 napos éjszaka után a reggel, a lelki-testi rabság után a szabad lélekzetvétel fordulója. Imádott magyar hazánk, köröskörül vérző csonkjában, épenúgy, mint egyházunk összetört hitéletében szorgalmasan igyekezett eltakarítani e 10 év alatt a romokat s az omladékokon megépíteni a boldogabb, dicső jövőt. Ám könnyebb rombolni, mint építeni! Mindamellett biztatólag bontakoznak ki a remény sugarai, hogy megépülend a magyar Sión s benne református egyházunk, mint elválhatatlan osztályostársa betöltendi hivatását. Imádkozva és dolgozva, az elmúlt idők tapasztalatain okulva kell törnünk előre, Isten dicsőségére, a diadalomig! II. A közelebb elfutott év eseményei közül mint egy ragyogó napsütéses nappal mosolyg vissza reánk 1928. év szeptember 26-ika, az a nap, melyen dunántúli egyházkerületünk, minden tisztelettel és hűséggel övezett püspökének, főtiszteletü és méltóságos dr. Antal Géza úrnak 40 éves tanári és lelkészi szolgálata jubileumát ünnepelte meg. Az államfő őfőméltósága, az országgyűlés két háza s a kormányelnök üdvözletének jele alatt, a minisztérium képviselőjének, az egyetemes református egyház, az egyházkerület, valamennyi felekezet, Pápa városa, a szomszédos törvényhatóságok, vármegyei és állami hivatalok, kulturális és jótékony intézmények képviselőinek és igen nagy számú fényes közönségnek jelenlétében folyt le ez a gyönyörű ünnepély, mely kerületünk köréből kibontakozva, valóságos országos ünneppé lett. Rendezésével egyházmegyénk elnöksége volt megbízva s csekélységemnek jutott a megtisztelő nagy kitüntetés, melynek alapján a hálaadó istentiszteleten a lelkészi szolgálatot végezhettem. Mindnyájunk lelkében ezerszer ismétlődik, ami akkor a szószékről a lelkemből kicsordult: Áldásunk Reá! Kérem, hogy jegyzőkönyvünkben fejezzük ki hűséges érzelmeinket őméltósága iránt s erről őt kivonatban értesíteni legkedvesebb kötelességünknek ismerjük. Áldásunk Reá! III. Már e jubileumi ünnepélyen sem vett részt egyházkerületünk volt egyházi főjegyzője, tanácsbirája s főiskolai egyházi gondnoka, főtiszteletü Czeglédy Sándor volt győri lelkész úr, akit a múlt év nyarán a ceglédi fényes ekklézsia meghívás 2*