A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 16 — az ellenkező állásponton volt, különösen a kultuszminiszter úr vallotta magát mindenkor a felekezeti népoktatás hívének. Össze akarja vonni a rendelet a különböző felekezeti iskolákat egy községi vagy állami iskolává, hogy így a tanítói létszám csökkenthető legyen. Elfeledkezik azonban a rendelet készítője arról, hogy eddig nagyon helyesen mindig az volt a cél, hogy lehetőleg kevesebb gyermek essék egy tanítóra, ha csak lehet, nem több mint 40. A rendelet végrehajtása esetén olyan iskolában, ahol eddig tényleg csak 40 gyermek volt egy tanító kezén, a jövőben 55—60 tanuló esnék egy tanítóra. Ez csak nem javíthatná meg a tanítási eredményt; és e mellett hol lenne a valláserkölcsi oktatás? Az összevonás folytán elkerülhetetlen volna, hogy egyik vagy másik egyház saját felekezetbeli tanító, nélkül maradjon. Hogyan történjék most már a vallásoktatás, főképen ott, ahol lelkész nincs helyben, a leányegyházakban. De az utóbbi esetben, a leányegyházak esetében még egy nagy sérelem érne bennünket és általában a protestáns egyházakat, mert hiszen ezekben a tanító végzi a lelkész távollétében, tehát az év legnagyobb részében az istentiszteletet. Az iskolák beszüntetése esetén tehát a leányegyházak úgyszólván minden lelki gondozás nélkül maradnának, ez pedig egyáltalán nem szolgálná a valláserkölcsi szellem fejlődését, sőt ellenkezőleg, a valláserkölcsi élet hanyatlását, visszafejlődését idézné elő. Ellentétben áll a hivatkozott rendelet azzal a tervvel is, amely a lelkésztanítói intézmény megszervezésére nézve a protestáns egyházakkal való tárgyalás alapján épen most áll előkészítés alatt a kultuszminisztériumban, ami által épen a csekély lélekszámú gyülekezetek lelki gondozása és oktatásügye nyerne íiagyon helyes módon megoldást. A lelkésztanítói intézmény létesítését a szóban levő rendelet eleve illuzóriussá tenné. De ellenkezik a rendelet a nyolc osztályú népiskola megvalósításának küszöbön álló tervével is. A nyolc osztályú elemi felállításával ugyanis a legtöbb helyen feltétlenül a tanerők szaporítására lesz szükség. És most közvetlenül a nyolc osztályú elemi iskola kiépítése előtt a rendelet meg akarja fogyasztani a tanítók létszámát, csak azért, hogy pár év múlva újból szükségessé váljék azt szaporítani. Legnagyobb tévedése azonban ott van a rendeletnek, amidőn azt hiszi, hogy az iskolák községesítése vagy államosítása esetén az eddigi iskolafenntartó egyház iskolahelyiségét és tanítói la-