A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 9 — tagokból alakult bizottság végez. A bizottság a pályázók közül köteles legalább hármat jelölni, de jelölheti valamennyit is. A jelölőbizottság határozata ellen fellebbezésnek van helye az egyházkerületnek a püspök elnöklete alatt működő e célra választott bizottságához. Jelentős rendelkezésnek kell tartanom azt, hogy bizonyos, az egyházkerületek által különleges viszonyaik alapján kijelölt exponált vagy fontosabb lelkészi állások csak bizonyos gyakorlattal, illetőleg szolgálattal biró lelkészekkel lesznek betölthetők. A lelkészválasztási törvényjavaslat további szakaszainak tárgyalása során a lelkészcsere és az áthelyezés kérdése vetett nagyobb hullámokat. Ez utóbbinak a megvalósítása kétségkívül rendkívül nehéz lesz és igen nagy kérdés, hogy tényleg el fogja-e érni a kivánt célt, az egyházközségek belbékéjének biztosítását. Még ki kell emelnem az új törvény rendelkezései közül azt, hogy igen szigorú intézkedéseket tartalmaz az a választási visszaélésekkel szemben, a javaslatban foglalt ez irányú rendelkezéseket a zsinat még csak szigorította. A missziói törvényjavaslat tárgyalása, mely az egyházkerületek és egyházmegyék véleményes jelentéseivel került fel az idei zsinatra, a jövő ülésszakra lett halasztva. E javaslat lényegére nézve a felfogások nagyon megoszlanak. Igen nagy fontosságúnak kell mondanom, hogy a zsinat elé lett terjesztve az I. törvénycikk revíziójára vonatkozó törvényjavaslat egyházunk kiváló jogászának, Szentpéteri Kun Bélának szövegezésében. Az ezt előkészítő egyházalkotmányi bizottság munkájában szerény személyem is részt vett. E jelentős törvényjavaslat hozzászólás végett az egyházkerületekhez és egyházmegyékhez lett leadva, s így ez alkalommal fog egyházmegyénk is azzal foglalkozni. Meg kell még említenem, hogy a fentebb már felsoroltakon kivid a zsinat tárgyalásaiban egyházkerületünk képviselői közül főleg Vargha Kálmán és Miklós Géza vettek tevékeny részt. Kissé hosszabban ismertettem a zsinat munkásságát, de ezt kötelességemnek tartottam, mert még az idei ülésszakon is csak egyedül képviselhettem egyházmegyénket. Jövő évre ezt már Isten segítségével remélhetőleg szeretett esperes urunkkal együttesen tehetem meg, aki az üresedésben levő lelkészi zsinati rendes tagságra bizonyára meg fog választatni. Mint egyházi életünkben nemzetközi vonatkozásban is je-