A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július

— 8 — kájáról«, továbbá a II. törvénycikk revíziójáról, vagyis a lelkészi állások betöltéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását, amely két rendkívüli fontosságú törvényjavaslat, amint méltóztatik tudni, az egyházkerületekhez letétetett, hogy az egyházkerületek és egyházmegyék azokra megjegyzéseiket megtehessék, sőt a missziói törvényjavaslatot a zsinat még az egyházközségekhez is megküldeni rendelte. Ugyancsak leküldetett az egyházkerületekhez több kisebb jelentőségű és időközben beadott, tehát még elő nem készített javaslat is. A zsinat egy későbbi ülésszakára lett elhalasztva a nyugdíjügyi bizottság jelentése alapján az új nyugdíjtörvény megalkotása is. A zsinat tárgyalásai áldozócsütörtök előtti napon befejeződvén, a további tárgyalások jövő év április havára lettek elhalasztva. Meg kell emlékeznem egy nagy fontosságú egyháztársadalmi mozgalomról, amelyet egyházi közéletünk több kiváló tagja indított meg néhány évvel ezelőtt: a »Hit és Szolgálat« mozgalmáról. Erről a kicsiny kezdetből kiinduló, de csakhamar széles kereteket nyert mozgalomról ma már mindenkinek el kell ismernie, hogy az utolsó évtizedek alatt nagyon kevés egyháztársadalmi mozgalom mutathatott fel oly gyors és nagyszabású eredményeket, mint éppen ez, amelynek oka elsősorban a Hit és Szolgálat mozgalma vezetőinek igaz kálvinista hittől vezérelt buzgóságában, nemes lelkesültségében, fáradhatatlan munkásságában rejlik és főleg abban, hogy minden feltűnés kikerülésével, minden önző érdek mellőzésével, önzetlenül csakis a magyar reformátusság egyetemes érdekeit tartják szem előtt és kívánják azt Krisztusba vetett hittel Isten dicsőségére szolgálni. A sikernek rendkívül fényes tanújelét adta a mozgalom a mult év májusában Budapesten az első református nagygyűlés megrendezésével. A nagygyűlés, amely minden várakozáson felül sikerült, elejétől végig rendkívül emelkedett szellemben volt tartva, tanúskodva arról, hogy a magyar reformátusság, amely mindenkor előkelő helyet foglalt el a nemzet szellemi életében, ezt a helyet megtartotta és a jövőben is megkívánja tartani. Az ország minden részéből összesereglett református tömegeknek a főváros utcáin való impozáns felvonulása egyszersmind nagyszerű tüntetés jellegével is birt a református eszme mellett, melyben méltó kifejezést nyert a református gondolkozásnak a magyar nemzeti gondolattal és érzéssel való szoros egybeforrottsága is. A mult évi nagygyűlésnél csak a folyó évben rendezett második nagygyűlés volt még nagyobb szabású és még sikeresebb, amidőn a reformátusság még nagyobb tömegekben vonult fel a fővárosban és amidőn talán még a mult évinél is magasabb színvonalú előadások keretében tett tanúságot a magyar reformátusság arról a magas szellemi fokról, amelyet a reformátusság az ősök nyomdokain haladva hazánkban elfoglal, de tanúságot