A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július

- 6 — Református egyházi életünknek kétségkívül legnagyobb jelentőségű eseménye a Budapestre összehívott országos zsinat működésének megkezdése. A mult év őszén indultak meg a zsinat összehívásának előkészületei, amidőn meg lett ejtve a zsinati tagok választása. Itt sajnálattal kell megállapítanom, hogy a zsinati póttagok választásánál egyházkerületünkben bizonyos félreértések történtek, aminek következtében egyházunknak éppen azon munkásai, akiket a zsinaton ott szerettünk volna látni, ahelyett, hogy amint jelölve lettek a póttagok sorában az első helyeket foglalták volna el, az utolsó helyekre kerültek, aminek következtében természetesen behívhatok nem voltak. A választások eredménye következtében a pápai egyházmegyéből egyedül az én szerény személyem vehetett részt a folyó év május hó 8-án ünnepélyesen megnyitott zsinat munkájában és ezért is kötelességemnek tartom, hogy erről itt beszámoljak. Az iinnepies megnyitás után, mely Kálvin-téri templomunkban foly le és melyben nemcsak bensőleg nyert kifejezést a tiszta és hamisítatlan kálvinista szellem, hanem amely külsőleg is rendkívül impozánsnak volt mondható, nemzetünk ma élő vezéréhez, Magyarország kormányzójához vonultunk fel tisztelegni, aki a Dókus Ernő zsinati világi elnök által hozzá intézett üdvözlő szavakra önérzetesen jelentette ki, hogy ő a református egyház hűséges fia, aki minden munkánkat, a református egyházi élet minden mozzanatát szives figyelemmel kiséri. A zsinat elé terjesztett egyházi törvénytervezetek előkészítéséért természetesen az előkészítő bizottságoké az érdem, amelyek rendkívül alapos és értékes munkát végeztek. Különösen ki kell itt emelnem a missziói előkészítő bizottság és a törvénykezési előkészítő bizottság nagyszabású munkáját, amelyek közül az előbbinek főrészesei, dr. Ravasz László, a dunamelléki egyházkerület nagynevű püspöke és Révész Imre, a tiszántúli egyházkerület főjegyzője, az utóbbinak dr. Bernáth Géza, egyházi közéletünk egyik legrégibb és korra is legidősebb tagja, a kiváló jogász és dr. Kovácsy István budapesti theológiai igazgató voltak. A zsinat nyolc napig ülésezett és ez alatt az idő alatt a zsinat tagjai az időközben behívott póttagokkal együtt a legnagyobb buzgalommal szolgálták az egyházi törvényhozás ügyét, a zsinat ülésein állandóan magas szirt-vonalú, a zsinati tagok egyházias érzéséről és emelkedett gondolkozásáról tanúskodó vita folyt, amelyről én, aki az egyházi mellett a világi törvényhozásnak is tagja vagyok, egészen bátran merem állítani, hogy színvonal tekintetében semmi esetre sem marad alatta az utóbbinak. A zsinat legfontosabb tárgyát kétségkívül az előbb említett két bizottság munkálata képezte, vagyis az egyházi törvénykezésről szóló egyházi V-ik törvénycikk revíziója kapcsolatban az egyháztagok fegyelmezésével, mindkét bizottság nagy és alapos