A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. május, 1927. július

- 33 ­Ad Vili. Ölvedy István győrszemerei, Kovács Miklós nyárádi és Páhány János dákai kántor­tanító uraknak az esperesi jelentésben foglalt üdvözlését az egyházmegyei közgyűlés őszinte szivvel magáévá teszi. A pápa-dereskei kántortanítói állás meg­üresedését tudomásul veszi és nyomatékkal uta­sítja az egyházközség elöljáróságát az állás be­töltésére, a kilátásba helyezett államsegély folyó­sításának sürgős kérelmezésére és a kultusz­miniszter úr által kivánt helyi javadalom szabály­szerű biztosítására. Esperes urat felhatalmazza, hogy e kötelesség elmulasztása vagy megtaga­dása esetén az egyházközség autonómiáját füg­gessze fel s kormányzásával valamelyik kebel­beli egyházközség presbitériumát bizza meg. Csetényben Tolr.ay Géza, Bakonyszent­királyon Vitéz Gyimóthy Lajos, Homokbödögén Maller Béla, Adásztevelen Csonka Árpád, Tóso­kon Moharos László tanító úr megválasztását a közgyűlés jóváhagyja és véglegesen megerősíti. Somlóvecsén Parragh Izabella, Nórápon Barabás Endre oki. tanítók ideiglenes helyettesül alkal­mazását tudomásul veszi. Az egyházmegyéből távozó tanító urakat jó kivánatokkal bocsátja el, az újonnan megválasztott tanító urak működé­sére sikert és áldást kér. Nóráp ügyében esperes úr előterjesztését a közgyűlés elfogadja, határozattá teszi és az egyházkerületre felterjeszti. Azok az áldáskivánások és kiérdemelt tisz­teletteljes elismerések, melyekkel Tóth Kálmán tapolcafői és Barabás Lajos nagyacsádi igazgató­tanító urakat becsületes, kitartó, küzdelmes mun­kálkodásuk, hűséges sáfárkodásuk után a jól megérdemelt nyugalomba kiséri az esperesi jelentés: az egyházmegyei közgyűlés minden tag­jának szerető szive mélyéből fakadnak. Amilyen fájdalmas lesz markáns egyéniségüket, értékes 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom