A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. május, 1927. július

— 21 állam a mi jussunkat, a viszonosság nagy elvének megfelelően nem adta ki. Mindenesetre meg kell várnunk a minisztertanács döntését; de el kell várnunk azt is, hogy ha a minisztérium a tanítói fizetéseket s a tanítói nyugdíjügyet a maga jog- és hatalmi körében a megkívánt alapon rendezi is, ne nyúljon bele erőszakkal az egyházközségek háztartásába, ne bántsa a néhány szent siklust rejtegető kopott erszényt, hanem a maga jog- és hatalmi körében gondoskodjék intézkedéseinek anyagi fedezetéről is. (E kérdés megoldására tervem van, melyet — nem akarván zavarni a főhatóság szándékait — nem ismertettem meg.) Magunkról, a lelkészekről, jobb volna talán hallgatnom. Mi vagyunk, amint voltunk is mindig, a magyar állam legmostohább gyermekei. Hjah ! a földi világban a hűségnek ez a sorsa 1 A református lelkészi kar a magyar nemzeti állam s a polgári társadalom erkölcsi rendjének szolgálatában meg nem tántorodott soha. Hívogattak, csalogattak, már-már kényszerítettek bennünket soha nem hallott jólétre! Mi füleinket bedugtuk; ajkainkat összeszorítottuk. Csurgott a könnyünk hitvesünkre s gyermekeinkre tekintve; de nemzetünket, magyar államunkat, a polgári társadalmat és rendet meg nem tagadtuk. És a jutalom ?! Oda dobattunk martalékul a móbnak, lerongyolódtunk, gyermekeink neveltetését elhanyagolni kényteleníttettünk az elmúlt hét esztendőben. Kérdezi valaki: mit tegyünk tehát? Világ szerint semmit. Egyházunkért, hazánkért türjünk alázatossággal; szent martiromsággal viseljük a Krisztus keresztjének lelki és testi kinját. Megaláztatunk, de el nem veszünk; megtiportatunk, de össze nem törünk. Csak az Isten legyen velünk ! Az utóbbi időben némileg enyhült is a sorsunk. Éppen a legeslegutolsó órában utalványoztatok a valorizált kongrua. Hálás . köszönet érette. Most jön a korpótlék utalványozása — 50%-ban —, mert mi persze csak fél emberek vagyunk, sajnos, junktimba hozva a kongruával, ami azt az aggodalmat kelti fel, hogy ebből ismét csak csalódás, keserűség marad a szivünkben. — Akkor is velünk lesz az Isten ! Legyünk hivek az őrállásban, ingathatatlanok a kitartásban, győzhetetlenek a védekezésben; de tartsuk tiszteletben mások vallásos meggyőződését is. így nemcsak várhatjuk, de igényelhetjük, követelhetjük a mi meggyőződésünk tiszteletben tartását. Mostanában sok ékes szónoklat hangzik el a felekezetközi béke dolgában. El is kell ismernünk, hogy vérző hazánk sorsára a