A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. május, 1927. július

— 19 a világot mozgató erő a fenyegető rém. A pénz, ami nincs! Kevesen is vagyunk, szegények is vagyunk — hangzik a panaszszó s nyomán pusztul a templom és a többi s ezekkel együtt a hit, a hithűség, az istenfélelem, a tiszta erkölcs. Bizony! minden repedésen a bűnök légiója költözik be. Ezért kell teljes figyelemmel lenni az egyházközségek háztartására. Annak teljes rendben kell lennie. Tudja meg minden jó lélek, hogy az egyházi adó, az egyházi jövödelem szent pénz, melyből elkallódni semminek sem szabad. De tudja meg minden jó lélek azt is, hogy minden esztendőnek meg van a maga terhe és aminek meg kell lenni, ha másként nem, gyalázatra: az meglehet a maga idejében, becsületre is. E tekintetben szigorú leszek a hajthatatlanságig. Rend, tiszta kéz, pontosság: számíthatnak reám mindenkor. Tudom, hogy egyházközségeink háztartását az ingatta meg, amit annak idején sokan megváltás gyanánt üdvözöltek, t. i. az 1907-ben folyósított adósegély, mely pillanatnyi könnyebbülést hozott is, de az előbbi, létet biztosító adózási alapot összetörte, az utóbbi időben azonban elértéktelenedett. Nehéz, nagyon nehéz feladat elé volt állítva a mi kicsiny egyházközségeinkben a lelkészi kar az egyházközségi háztartási egyensúly fenntartására nézve és mert nem volt más mód a fizetés elengedésnek, ennek az erkölcstelen, fegyelmi vétséget képező eljárásnak, az egyházi hatóság által hallgatagon türt kisegítő expedienssé kellett lenni. Ez tarthatatlan állapot, melyet a törvény teljes szigorával meg kell szüntetni. Az utóbbi évben 9—10% erejéig kapták egyházközségeink az adósegélyt; a legnehezebb időben, midőn az egyházközségek létükben valóban meginogtak. Az idénre a mult évinek legalább kétszerese igértetik; de még mindig csekély, édes-kevés ahhoz, hogy a feltornyosuló nehézségek leküzdését, a megszaporodott egyházkormányzati s főiskolai közterhek viselését lehetővé tegye. További sürgős, jelentékeny javulásnak kell következnie. Mint a múltban mindig, amikor arra csak alkalmam volt, úgy esperesi tisztemben is sürgetni fogom az adósegély teljes valorizálását, mint ami ma egyedülvaló mentőakciónak látszik. Ez, egyedül ez fog adni a mai körülmények között némi biztosságot egyházközségeink háztartásának. Nem kívánom bírálat tárgyává tenni a központi kormányzó szerv, az egyetemes konventnek az adósegély ügyével kapcsolatba hozható eljárását; de aggódó figyelmeztetéssel jelzem, hogy ha az egyházközségek lejtőre jutnak, 2*