A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. május, 1927. július

- 16 — ingyen való adományként vett lelki erőmmel, hűséges szivemmel és vasszorgalommal párosult törhetlen akaratommal az egyházmegye közéletében immár két évtizeden át végeztem. Az időtől kezdve, midőn gyarló életem déli 12 órájakor az egyházmegye közügyének szolgálatára elhivattam, fokról-fokra emelt egyházmegyém közönsége felfelé; mint számvevő, tanácsbiró, aljegyző s főjegyző teljesítettem szolgálatot. Áldott legyen az örökkévaló Isten, a gyarló ember örök jóságú mennyei édes Atyja, ki munkálkodásomban mindenkor úgy vezérelt, égi kegyelmével úgy igazgatott, hogy elvégzett munkámban hiba, fogyatkozás ember által soha nem találtatott. Ennek folyománya, hogy most ősz fejemre feltétetik az elismerés koronája. Úgy tekintse hát minden jó lélek ezt az órát, melyben csekélységem az esperesi tisztbe beiktattatik, mint a hű és igaz munka megdicsőülését, mint beszélő bizonyságtételét annak, hogy igenis, az örök eszményért érdemes élni, érdemes egész életet áldozni. Programmot nem készítettem. A programm adva van egyházi törvénykönyvünkben, az ahhoz fűződő szabályrendeletekben, az ezek alapján hozott egyházhatósági határozatokban, ezek mellett eszményileg Kálvin János Institutióiban s ezek felett abban a szent esküben, mely erőtlen ajkaimról, szivem érzéseivel egyezésben, a szentháromság egy örök Istennek nevére csak az imént hangzott el. ígérem, hogy ezt a programmot megtartom. Ehhez azonban ismét csak munka kell; becsületes szándékkal végzett, minden melléktekintet nélküli, egyedül a jó Isten tetszését kiérdemelni óhajtó munka. E részben az leszek e tisztemben is, aki eddig voltam, a református anyaszentegyházunk virágzása érdekében végzendő munka embere. Egymagamban hiába buzgólkodom. Munkatársakra van szükségem. Munkatársakat keresek elsősorban lelkésztestvéreimben, kikhez legközelebb állottam a múltban s legközelebb óhajtok állani e tisztemben is. Ti vagytok lelkipásztorai, lelki vezérei, anyagi ügyekben is vezetői, tanácsadói, tehát lelke és teste azoknak az erkölcsi egyedeknek, az egyházközségeknek, melyek együtt az egyház egyetemét alkotják. Ti vagytok — egy hitvány könyvben pellengérre állított — a fáklya, a só, a kelesztő kovász, a Krisztus evangéliuma által. A Krisztus evangéliumát hirdessétek hitvallásunk szerint nagy buzgósággal. Ez a legfőbb munka, mely reánk, refor-