A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. szeptember

— 15 — ban felütni fejét egyházmegyénk egyes részeiben is; ez ellen a nagy nemzeti betegség ellen a falusi nép, főleg a kisgazdaosztály között küzdeni olyan szent kötelesség, amelynél az egyház és nemzet hivatása és érdeke ismét a legszorosabban összefonódik. Ami hivatalos egyházi beléletünket illeti, ebben a tekintetben feltétlenül szükségesnek tartom a tekintély megszilárdításának elvét teljes mértékben keresztül vinni. Minden egyháztagnak tudnia kell, hogy a lelkipásztorok és azok segítői, a tanítói kar tagjai, csupán Krisztusnak és az egyháznak szolgái, nekik azonban nem szolgáik, hanem lelki és szellemi vezetőik, akiket mindenki részéről az állásuktól megkívánt megbecsülés és tisztelet kell, hogy környezze. Viszont a lelkészek és tanítók is kell, hogy mindenkor hivatásuk magaslatán álljanak, nekik kell példát mutatni a krisztusi erények terén és mindenben hivatalos és nem hivatalos eljárásukban egyaránt méltóknak kell lenniök a nagy és magasztos hivatásukat megillető méltósághoz és tekintélyhez. Ami az egyházi közigazgatás terén kifejtendő működésemet illeti, erre nézve jelezni kívánom, hogy arra fogok törekedni, hogy az egyházmegye összes tisztviselőivel, funkcionáriusaival, lelkész és tanító urakkal a legteljesebb összhangban működjem. Figyelemmel akarom kisérni az egyes gyülekezetek életét, az egyházi élet minden jelentős mozzanatát, érdeklődni akarok az egyes egyházak szükségletei, törekvései, bajai, panaszai iránt, amelyek tekintetében őket támogatni, részükre orvoslást szerezni mindenkor köteiességemnek fogom tartani. A gyülekezetekkel, azok vezetőivel szorosabb összeköttetésbe akarok jutni, e végből az a szándékom, hogy a hivatalos esperesi látogatások keretében esperes urunkat útjára elkísérjem, hogy ily módon közelebbről megismerkedhessem az egyes gyülekezetekkel. Ha talán ez sokoldalú egyéb elfoglaltságomnál fogva nem is volna teljesen lehetséges, mindenesetre módot fogok rá ejteni, hogy egy-két évi működésem alatt lehetségessé váljon. E tekintetben mindenesetre előnyt jelent számomra az a szerencsés helyzet, hogy a gyülekezetek egy részét, sőt azok egy részének tagjait is, már a múltból, a velők való szoros és barátságos összeköttetésemnél fogva jól ismerem. Az egyházi közigazgatás és kormányzás terén teljesítendő működésemmel kapcsolatban a legőszintébb örömömnek kell kifejezést adnom a felett, hogy egy olyan férfiú mellé rendeltettem segítő társul, aki egyházi közéletünknek régi, kipróbált harcosa,