A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. szeptember

- 12 — gyülekezeteiben egységes adókulcs lépne életbe, az adó egységesen és központilag kezeltetnék és aránylagosan az egyes gyülekezetek szükségleteinek mérvéhez képest osztatnék szét az egyes egyházközségek között. Ez persze mai egyházi törvényeink szerint nem vihető keresztül, csak a zsinat lehetne hivatott ennek szabályozására. Mindenesetre nagy visszatetszést szülne sokfelé, de a kis gyülekezeteknek feltétlenül használna, a gyengébb egyházközségeket feltétlenül erősítené, a nagy és erős egyházak pedig szintén nem viselnének több terhet, mint a gyenge és kisebb egyházak most viselnek; egyetemes egyházunknak tehát kétségkívül csak hasznára lenne ez a megoldás. Megfelelne ez a bibliai elvnek is, hogy egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Addig is azonban, mig ez keresztülvihető lenne, viselni kell a ránk eső terheket és pedig jó szivvel, zúgolódás nélkül. Hozzá kell szoktatni, főleg a tehetősebb egyháztagokat, hogy ne tekintsék az egyházi adót úgy, mint valami dézsmát, amelyet valamely idegen hatalmasság részére kell fizetnünk, hanem olyan kiadásnak, amely saját javunkat szolgálja, amelyet saját hasznunkra befektetünk, mert hiszen legdrágább kincseink, egyházi intézményeink fenntartására, keresztyén hitünk ápolására forditjuk azt, egyházunk ősi épületét erősítjük vele. De nemcsak arra van szükség, hogy az egyházi adót viseljük szívesen és jó lélekkel, hanem arra is, hogy a köteles adózáson kivül, az önkéntes adományok terén is az eddiginél nagyobb mértékben vegyenek részt az egyháztagok. E tekintetben vegyünk példát az ősöktől, akik bármily nehéz megpróbáltatások közepette is, mindenkor elmentek az áldozatkészség legvégső határáig és sokkal több és sokkal drágább áldozatot hoztak, mint amennyit ma nekünk kell hozni, mert hiszen életüket is gyakran kockáztatták, sőt áldozták is egyházunk üdvéért és sorsának jobbra fordulásáért. Úgy az adózás, mint az önkéntes adományok által is erősítenünk kell egyházunkat és annak intézményeit. Itt különösen két dologra kell rámutatnom. Minden egyházi közületnek, gyülekezeteknek, egyházmegyéknek és egyházkerületeknek is voltak olyan alapjai, alapítványai, amelyek a háború és forradalmak okozta gazdasági válság folytán elértéktelenedtek, így a mi egyházmegyénknek is például a Szabó Mária alap, a gyámoldai alap és más alapok ; ezeknek az alapoknak, alapítványoknak teljes értékűvé