A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. július

. — 30 — a kivetést ne fizesse meg; a mezőőrsi lelkészt pedig felhívja, hogy ha Sáhó János ellen e miatt végrehajtás vezettetnék, az esperesi hivatal útján a püspöki hivatalnak, mint vallássérelmi esetet azonnal bejelentse. 43. A tapolcafői egyházközség megerősítését kéri azon határozatának, mellyel a múlt évben megállapított rendes évi egyházi adó kivetési kulcsát megváltoztatja, úgy, hogy a szükséglet 50%-a vagyon után, 50%-a személy után vettessék ki. Több egyháztag e határozat ellen fellebbezett. Az egyházm. közgyűlés a fellebbezésnek helyt ad; az újólag tervezett adókulcsot nem erősíti meg, fenntartja 1924. évi 34. jkvi pont alatti határozatát. 43. A csöglei egyházközség presbitériuma és köztagjai az egyházker. püspöki hivatalához intézett s Püspök úr őméltósága által közgyűlésünkhöz törvény szerinti tárgyalás végett letett kérvényben — vonatkozással közgyűlésünk 1923. évi 16. és 1924. évi 9. jkvi szám alatti, a csöglei egyházközséget érdeklő határozatrészeire, melyekben is közgyűlésünk a csöglei egyházközséget a tisztviselők, jelesül a lelkész fizetésének csonkítatlan kiszolgáltatására kötelezte — az iránt folyamodnak, hogy ha már az egyházközség köteles a lelkészi fizetés részét képező vitássá tett 4 öl fát a költségvetés szükségleti rovataiba felvenni, ugyanez a 4 öl fa az 1920. évi márc. hó 20 án tartott egyházközségi közgyűlésről felvett jkönyv 2. pontja értelmében, mint a lelkész ajándéka, a fedezeti rovatokba is felvétessék, nehogy a lelkész úgy Ítéltessék el, mint szószegő. Az egyházm. közgyűlés a csöglei egyházközség presbitériumának és köztagjainak kérését elutasítja s az egyházközséget kötelezi, hogy a díjlevélben irt 12 öl fát a lelkésznek minden feltétel nélkül kiszolgáltassa s költségvetését ennek megfelelőleg állapítsa meg. A közgyűlésnek tudomása van arról, hogy a csöglei egyházközség 1919. évben lelkészétől mindenféle kész-